Istennek hála, hogy a Magyar Kormány támogatásával (EGYH-KCP-17-P-0169) részleges templomfelújítást végezhettünk. A templom falainak szigetelésével, a külső vízelvezetés és a részleges falcsere révén tovább haladhattunk a templomunk szépítésében, állagának megóvásában.
Nagy öröm gyülekezetünk számára, hogy a Garami úti épületünk tetőszerkezete pályázati forrásból (EGYH-KCP-18-P-0054) megújulhatott.
Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 31. szombat
***************************************************************
Hagyd becsukódni az ajtót
„Hogy…adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett…” Ézsaiás 61:3
Egy alkalommal, amikor egy kormányépületen mentem keresztül, dupla fotocellás ajtókon kellett átmennem, amik néhány méterre helyezkedtek el egymástól. Amikor átmentem az elsőn, meg kellett várnom, míg az teljesen becsukódott, hogy a másik kinyíljon.
Amíg az első ajtó közelében maradtam, a másik nem nyílt ki. Ugyanez az elv érvényes az életben is. Ha a sebeidet nyalogatod, és magadat sajnálod, az sehová sem vezet. Hagynod kell, hogy az ajtó becsukódjon. Engedd el a csalódást. Engedd el a bukásokat. Nem tudod megváltoztatni a múltat, de meg tudod változtatni a jövőt. Menj tovább, és meg fogod látni az új dolgokat, amiket Isten készített el számodra.
Az Ige azt mondja, hogy Isten hamu helyett az örömnek kenetét adja. A kulcs abban rejlik, hogy el kell engednünk a hamut ahhoz, hogy az öröm kenetét élvezhessük. A hamu az összetört álmainkat, a bukásainkat, a csalódásainkat és a fájdalmainkat jelenti. Mindnyájunknak kijutott a maga része a hamuból. Ha a múlthoz ragaszkodunk, nem lehet miénk az öröm kenete. Hit kell ahhoz, hogy kimondjuk: „Istenem, megbocsátok annak, aki megbántott.”
Most azt mondhatod: „Annyira megbántottak, hogy képtelen vagyok megbocsátani.” Én erre azt mondom, ha nem engeded el a régit, nem kaphatod meg az újat, és ezzel nagy árat fizetnél. Vagy valaki más így szólhat: „Imádkoztunk édesanyánkért, és anyukáddal ellentétben, ő nem gyógyult meg. Nem értjük az egészet.”
Nem állítom, hogy mindent értek. Egyszerűen arra kérlek, hogy engedd el a hamut. Engedd el a csalódást, mások hibáztatását. Fogd a hamut – az összetört álmaidat, fájdalmaidat, bukásaidat, kérdéseidet – és tedd le Isten kezébe, és mondd el Neki: „Istenem, ez nem volt tisztességes. Megbántottak. A terveim kudarcot vallottak. De nem vagyok hajlandó a visszapillantó tükörbe nézni. Megígérted, hogy az öröm kenetét adod a hamu helyett. Így most elengedem a keserűséget. Megbocsátok annak, aki megbántott. Elengedem a csalódást. Hagyom, hogy a régi ajtók becsukódjanak, hogy átléphessek az új ajtón, amit Te nyitsz meg számomra.” (Prókai Árpád)
***************************************************************
A nap gondolata:
Isten megteremtett bennünket. Isten szeretete által létezünk. Az Ő elhatározása és akarata szerint. Az Úr kijelölt egy utat számunkra. Miért esünk kétségbe? Miért kérjük számon Istent? Jézus útja könnyű volt? Az Ő útja, aki megannyi fájdalmat és botrányt szenvedett értünk, a bűneinkért? De miért? Hogy végtelen és felfoghatatlan szeretete és irgalma által megváltson bennünket! Önzetlenül, ingyenesen…
******************************************************
Imádság:
Uram! Taníts feldolgoznom a múltat, annak minden nehézségével együtt. Hogy a sebeimet ne nyalogassam, hanem engedjem, hogy Te kötözd be, én pedig ne tépkedjem fel a sebet, mert csak fájdalmat okozok. Taníts benned bízni és igazán megbocsátani. Ámen
Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 30. péntek
***************************************************************
Legyőzni az elutasítottságot
„Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?” (Márk 12:10-11)
Túlságosan félünk az elutasítottságtól. Jézust is elutasították, mégis túlélte, és te is túl fogod! Amikor azt mondom, túléled, nem azt értem alatta, hogy éppen csak túléled, hanem azt, hogy a visszautasítottság ellenére sem törik össze a szíved, és az elutasítottság nem állíthat meg abban, hogy megtedd, amit Isten rád bízott. Senki sem örül annak, ha visszautasítják, de ha mégis megtapasztaljuk, akkor is győztesen kerülünk ki a helyzetből.
Isten gondoskodik a hírnevünkről, nekünk nem kell. Lazíts hát, és gondolj arra, hogy bár nem minden ember fogad el, Isten már elfogadott és szeret. Ezt mondogasd magadnak, amíg meg nem erősödsz ebben a hitben annyira, hogy nem számít, ha mások visszautasítanak.
Ha tiéd Isten, akkor minden a tiéd. Ő ismeri a szükségeidet, és betölti azokat.
Ha többre értékeled Isten feltétel nélküli szeretetét az emberek feltételhez kötött elfogadásánál, akkor legyőzöd az elutasítottságot. (Prókai Árpád)
***************************************************************
A nap gondolata:
Szeretni azt jelenti, hogy kilépek önmagamból, és a szeretet nevében mindent adok és mindent elfogadok attól, akit szeretek. A szeretetben megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell várni.
******************************************************
Imádság:
Uram! Köszönöm, hogy tegnap megőriztél! Nem tudom, ma milyen kísértések érnek, azt sem, hogy miképpen küzdhetőek le, de bízom benned, hogy keresztül fogsz segíteni rajtuk! Ámen
Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 29. csütörtök
***************************************************************
Hív, hogy gyere be
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.” (1Timóteus 2,5-6)
Ha azt mondaná neked valaki, hogy nyugodtan beléphetsz a Fehér Házba, biztosan a fejedet csóválnád, és azt mondanád az illetőnek: “Öregem, neked nincs ki a négy kereked.”
Na, most ezt a hitetlenkedést szorozd meg ezerrel, hogy képet kapj arról, hogy egy izraelita hogyan érezte volna magát, ha valaki azt mondja neki, hogy beléphet a Szentek szentjébe – a Templomnak abba a részébe, ahová csak a főpap léphetett be, és ő is csak évente egyszer. Miért? Mert Isten dicsősége volt jelen azon a helyen.
Isten szent, mi emberek pedig bűnösök vagyunk, és ez távolságot idéz elő Isten és közöttünk. Azonban hála Istennek van “közbenjáró … Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus”.
Isten szeretettel vár téged. Nem akar elkerülni. Megszűnt a távolság. Az ajtó nyitva áll. Isten hív, hogy gyere be! (Prókai Árpád)
***************************************************************
A nap gondolata:
Ha azon folyik a vita, hogy a napfény vagy vihar, siker vagy nyomorúság a legnagyobb kísértés a jellemünk számára, akkor az emberi természet éles szemű megfigyelője nyilván azt feleli majd, hogy semmi sem mutatja ki jobban, milyen anyagból vagyunk gyúrva, mint a jólét, amely minden kísértés között a legveszedelmesebb. (F.B. Meyer)
******************************************************
Imádság:
Úr Jézus! Köszönöm, hogy közbenjáróm vagy. Nagy szükségem van rád. Ámen
Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 28. szerda
***************************************************************
Felemelő szeretet
Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. (Prédikátor 4,9-10)
Köztudott, hogy a házasság és a család intézménye válságban van. Az elmúlt évtizedekben a válások száma drasztikusan megnőtt a megkötött házasságok számához képest. Ezt az önmagában is kétségbeejtő jelenséget még jobban kihegyezi az a tény, hogy ez az arány sajnos a hívők között sem jobb! Hogyan jutottunk idáig? Mi állhat a dolog hátterében? Lehet-e egyáltalán tenni valamit ellene?
Minden igényt kielégítő válaszom nincs, viszont az olvasott igeszakasz egy olyan oldalát világítja meg a házasságnak, amelyen elgondolkodhatunk.
A házasság egy szeretetközösség, melynek egyik fontos „funkciója” a védelem. Legalábbis ennek kellene, hogy legyen. Ahhoz, hogy ezt betöltse, tényleg közösségként kell megélni. Az élet azonban más tempót diktál: sokszor nincs időnk sem magunkra, sem egymásra. A közös munka egy távolba vesző ideál, mindenki a maga életében, munkájában igyekszik boldogulni. Van, amikor minket is megkísért az önmagunknak élés lehetősége. Ez a legjobb módja, hogy „egyedülálló házasok” legyünk; kapcsolatban élve, de mégis külön utakon járva… Ezért viszont súlyos árat fizetünk, fizethetünk. Ha az utunk folyamán elesünk, nem lesz, akire számítsunk, aki szeretetével körülvesz, és segít talpra állni, mert társunk valahol máshol jár. Először csak lelkileg, s aztán a legrosszabb esetben előfordul, hogy fizikailag is… Jobban boldogul a kettő, mint az egy. Lehet, hogy nem tudunk olyan sebességgel előrehaladni, hiszen folyamatosan egyeztetni kell, s az egymásra figyelés, a szeretet megélése plusz energiákat köt le. Azonban ez a befektetés megtérül: többek között eredményes munka és védelem a jutalma. Mit tegyünk? Álljunk meg, és a GPS-ekhez hasonlóan, mi is végezzünk „újratervezést”. Hogy áll a házasságom? Helyemen állok a kapcsolatomban? Együtt megyünk? Előre megyünk? Működik közöttünk a felemelő szeretet? (Prókai Árpád)
***************************************************************
A nap gondolata:
Lehet rosszul is szeretni…
Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat… figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet. A jó szeretet. (Csitáry-Hock Tamás)
******************************************************
Imádság:
Uram! Köszönöm a házastársamat! Tőled kaptam és nagyon szeretem. Minden hibájával, gyengeségével együtt. Add, hogy helyesen szeressem őt napról napra. Úgy, ahogyan neki jó. Magamtól erre képtelen vagyok, de Veled sikerül. Áldalak érte. Ámen
Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 27. kedd
***************************************************************
Madarak
Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. (Máté 6:26)
A madár a gyerekrajzok egyik kedvenc témája. Az ég madarai sokszor a földi világot testesítik meg. A faodúba vagy a lomb közé húzódó fiókák várják anyjukat, aki a táplálékot hozza. Jézus is úgy beszél a madarakról, mint amelyek az isteni gondoskodás biztos tudatában élhetnek. Vagy gondoljunk a pelikánra, az egyházat jelképező madárra, amely saját vérével táplálja kicsinyeit.
Nézzétek őket! Jézus arra szólít fel bennünket, hogy nyissuk ki a szemünket, és lássunk! Minden ott van előttünk, amit el akar mondani. Nézzétek! A gyerek látja a kis csőröket, a lombot, az odút, a kis kukacokat, az elrejtettséget – mindazt, amit a madárhoz társítunk.
Különös, hogy éppen a táplálkozás képével mondja el Isten nekünk azt, hogy nem az eledel életünk lényege. Sokszor küszködünk az élettel, keressük a boldogságot, az értelmet, közben csak a gyomrunkat kellene legyőznünk. Csak annyi kellene, hogy ne az irányítson bennünket, ami a szájunkon bemegy.
Ma óriási kultúrája van a gasztronómiának, de a fogyókúrának is. Mintha a gyomor vált volna a test központjává. Nézzétek az ég madarait! Nekik is a táplálékgyűjtés a fő feladatuk, de valahogy egészen másként. Számukra az élet egyet jelent a túléléssel. Az ember képes úgy tekinteni arra, amit megszerzett, mint élete értelmére, biztonsága zálogára. Kincseket halmoz fel, hogy ne kelljen félnie, amiket persze félt, ezért riasztóberendezéseket, kutyákat, széfeket szerez be, amiket megint csak félteni kell. Jézus nem törődik ezekkel a tárgyakkal. Teljesen mindegy, hogy mink van. Ő mindig azt kérdezi, hol a szívünk. A lelkünk min csüng? Látjuk-e a madarakat, amelyek minden pillanatukat az Istentől kapják? Megfigyeltük-e ezeket az ég és föld között szálldosó kis koldusokat? Ugyanaz a Mennyei Atya adja meg a mi biztonságunkat is, mint az övéket.
Számunkra is mindig csak egy nap adatott a jóra. Csak azt a lépést kell megtennünk, amire képesek vagyunk. Isten gondviselése vezet bennünket, segít, hogy kezünket az Ő kezébe tegyük. (Prókai Árpád)
***************************************************************
A nap gondolata:
Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Ugye nem? Az élet nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.
******************************************************
Imádság:
Istenem! Még az állatvilág is tud engem tanítani és szükséges is, mert eltévedtem valahol. A bűn útját járva vagyok el- és megtévedt gyermeked és veszítettem el a bizalmat irányodba. De köszönöm Jézust, aki által visszavezettél önmagadhoz. Ámen
Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 26. hétfő
***************************************************************
Megrepedt nád
„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön…” (Ézsaiás 42,1-4)
A szolga, akiben az Úr gyönyörködik, teljes Isten Lelkével és teljes Isten törvényével.
A Lélekkel való teljesség azt jelenti, hogy Isten akarata és szándéka az én akaratomat és az én szándékomat felülírja. Akkor hiteles az imádságom; „…legyen meg a Te akaratod…” (Mt6,10), ha Isten Lelkének kijelentése az, ami meghatározza gondolkodásomat és magatartásomat, tetteimet és beszédemet.
Az Isten törvényével való teljesség azt jelenti, hogy annak, akiben az Úr gyönyörködik, a szívébe van írva Isten teremtő és fenntartó rendezési elve. „Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be…” (Jeremiás 31,33).
A Törvény Isten szívéből származik. Isten Lelke írja be a mi szívünkbe. Isten törvénye életre segít. Célja a megtartás és nem az ítélet. Nem kell kiabálva érvényt szerezni, figyelemfelkeltő kampányokat szervezni, erődemonstrációkat tartani Isten törvénye érdekében. A szeretet törvénye megmarad. (1Kor 13)
Honnan veszed, honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy ne elégedjünk meg kevesebbel vagy mással? Jézus Krisztustól, Aki teljes volt Szentlélekkel és betöltötte a Törvényt.
Jézus támogat bennünket abban, hogy Isten örökkévaló törvényének rendje szerint a helyreállító, gyógyító és bátorító szeretet megvalósítói legyünk! (Prókai Árpád)
***************************************************************
A nap gondolata:
Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi. (Bernleres)
******************************************************
Imádság:
Uram! Téged szolgálni megtisztelő és felemelő. Áldalak érte, hogy szolgálhatlak, tudom, hogy így vagyok igazán szabad. Ámen
Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 25. vasárnap
***************************************************************
A láthatóból a láthatatlan felé
Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön… (Ézsaiás 42,1-4)
A mai világ sugallja, hogy a tökéletesség, az épség, a szépség teszi élhetővé a boldog életet.
Az életünk azonban maximum a felületen lehet ilyen, vagy a vágyainkban. Valójában megrepedt nád, füstölgő mécses. Vannak repedések. Repedéseink. Mit kezdünk ezekkel? Vajon hogyan gyógyulhatunk meg? Hogyan emelkedhetünk felül? Ha nem tudok magamon segíteni, ki segít? A szülők? Nem mindenki van abban a helyzetben, hogy szüleire tudjon támaszkodni. Sőt, sajnos, ki kell mondanunk, hogy sok esetben maguk a szülők a törések „elkövetői”.
Ha hozzájuk nem, akkor kihez mehetnénk? Itt léphet be a reklám, a celebek világa. Ezek a minták a pénzről szólnak. A hírnévről, a sikerről. „Te is lehetsz két napig sztár!” „Benned is van érték, amit el lehet adni!” Mert ma mindent pénzben mérnek. Mindent el lehet adni és meg lehet venni! A reklámok és celebek vezetnek tehát bennünket. De merre?
Van egy másik irány, egy másik hullám. A láthatatlanból jön, maga is láthatatlan, mégis áramlik, mozog. Te nem, de Ő tudja, honnan jön, hová megy. Mert a szél fúj, zúgását hallod, de… A titok és az evangélium pontosan az, hogy Ő tudja. A mindenségből jön. Téged akar megtalálni és felemelni a saját világába.
Nem véletlen vannak a templomok. Tornyukkal kiemelkednek a lakóépületek magasságából: felemelik tekintetünket. Ebből a világból a másikba, a láthatóból a láthatatlan irányába mutatnak. Tájolnak minket, mert az egész láthatóból és láthatatlanból áll. A láthatóból táplálkozó valóság nem valóság. A valóság a kettő együtt. S a láthatatlan képes átminősíteni a láthatót. Ha odáig eljutsz, hogy észrevedd, segítségre van szükséged ahhoz, hogy megállj az életben és ezt kimondod, már valami elkezdődött!
Az élet folyamat, melyben felismerhetjük, hogy Isten azt mondja: „enyém vagy!” (Prókai Árpád)
***************************************************************
A nap gondolata:
Isten számára teremtettem, az Ő tulajdona vagyok. (Bernleres)
******************************************************
Imádság:
Istenem! Az, hogy a tied vagyok, minden körülményem között megnyugtat. Sokszor gondolok erre, mert jelenléted, gondoskodásod hatalmas erőt ad számomra az élet küzdelmeiben. Jöjj velem mindig és vezess engem! Ámen
Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 24. szombat
***************************************************************
Isten ismeri állapotunkat
„A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.” (Zsidók 13, 20-21)
Olyan vigasztaló ez, hogy Isten munkálkodik értünk, és Isten munkálkodik bennünk. Mert mi nem csupán erőtlenek vagyunk a jó cselekvésére, de a jó akarására is képtelenek vagyunk. Nem ott kezdődik a gond, hogy Isten akaratának megvalósításához nincs elég erőnk, hanem készségünk nincs. Mi nem akarjuk a jót, minek kellene jót tenni? A bűnben született ember számára nem természetes Istennek kedves dolgokat keresni, azokat cselekedni. Ilyen-olyan indíttatásból ugyan néha megkíséreljük a jó cselekvését, de ebben is hamar megfáradunk.
A mai ige örömhírt tartalmaz: Isten ismeri állapotunkat és Ő maga cselekszik, hogy ezen változtasson. Az a hatalmas Isten siet segítségünkre, aki még a halálból is fel tudta támasztani Krisztust. Ez egy megmagyarázhatatlan, de csodálatos tapasztalat. Aki átélte, hogyan munkálkodik Isten bennünk, az ámul és magasztalja Őt. Aki előtte sok mindent nem tudott megváltoztatni, sőt, sokszor ezzel magyarázkodunk, hogy ilyen a természetem és kész, ez van, csak elfogadni lehet, az átéli, hogy Isten Lelkének munkája révén megváltozik az élete. Megváltozik az akarata, a vágyai, törekvései, érzései és indulatai mássá lesznek. Ezek után is átéli még, hogy akarom a jót, de cselekszem a rosszat, azaz ezután is rászorul mindenben az Úr kegyelmére, de már ott van, hogy akarom a jót, akarom, amit Isten akar. Őszintén kérdezem magam: mit akarok? Én mit akarok? Akarom, amit Isten? Tegyen erre készségessé minket a mi Istenünk. (Prókai Árpád)
***************************************************************
A nap gondolata:
Isten nem szégyelli a múltadat, ha jelened és jövőd az övé. (Ecsedi Aladár)
******************************************************
Imádság:
Hálás vagyok Istenem neked, mert ismersz, és mégis szeretsz, sőt használni akarsz. Tégy velem, ahogyan jónak látod! Ámen
