VII. ÚRNAPJA
2012. október 21. vasárnap
(Szolgálattevő: Katona Béla református lelkész)
Textus: Efezus 2:8-9
Kedves Testvérek!
A mai kátémagyarázatos igehirdetést rögtön a Heidelbergi Káté kérdésével – egészen pontosan a huszadikkal – kezdem: Amint elveszett Ádám által, úgy üdvözül-e Krisztus által minden ember? Mielőtt elmondanám azt is, hogy mi a káté válasza, arra kérem a testvéreket, hogy gondolkodjunk el a feltett kérdésen. Hiszen Ádám és Éva rossz döntésének – a tiltott gyümölcs fogyasztására vonatkozó döntésének – következménye minden emberre kihatással van – ezt tanítja a Biblia. De ugyanígy üdvözül-e Krisztus által mindenki automatikusan? Teljesen logikus lenne – mondhatjuk erre. Ám nem így van. Bűnben fogantatunk és születünk, ha tetszik, ha nem, ha akarjuk, ha nem, de automatikusan üdvözülni senki nem fog. Az üdvösséghez kell valami. Mielőtt elmondanám, hogy mi kell hozzá, gondoljuk végig, hogy nem lenne jó, ha minden ember, aki megszületik és bármennyit is él e Földön, automatikusan üdvözülne, örök életre jutna? Vannak, akik azt mondják, hogy de, ez nagyon jó lenne, sőt, így is lesz. Teológusok, nagy gondolkodók között is van, aki így vélekedik. Mi az alapja ennek az elgondolásnak? Az, hogy Isten legfőbb jellemvonása a szeretet, és éppen a szeretetből fakadóan senkit nem fog kárhozatra juttatni, pokolra küldeni. Azok, akik ezt veszik alapul elfelejtik, hogy Isten nemcsak szerető Úr, hanem igazságos is. Már pedig a bűn büntetés után kiált. A bűnnek büntetés a következménye és erről a Biblia egyértelműen tanít. Úgyis mondhatnám, hogy ha mindenki üdvözülne, akkor a Biblia hazudik nekünk, mert jó néhány helyen állítja, hogy egyesek üdvözülnek, mások elkárhoznak. Jézus is beszélt erről. Ha pedig nem az következne be, amiről Jézus szólt, akkor finoman szólva Ő is valótlan dolgokat állított. De ez nem így történt. Sem Isten, sem egyszülött fia, Jézus nem hazudott, és nem akar megvezetni senkit.
Gondoljunk bele: ha mindenki automatikusan üdvözül, akkor teljesen mindegy, hogyan élünk. Akkor mindegy, hogy erkölcsös, értékes, másoknak nem ártó, sőt mások hasznát munkáló-e az életünk, vagy lopunk, ölünk, senkire és semmire nem vagyunk tekintettel. Ez nem lenne még emberileg sem logikus, hát még Isten szerint mennyire nem vállalható. Akkor mi a helyzet? – kérdezhetjük. Az, hogy ahogyan az Édenkertben volt szabad akarata az embernek és dönthetett az Istennek való engedelmesség vagy az engedetlenség között, ugyanez a helyzet az üdvösség kérdésében. Az üdvösséget Isten mindenkinek kínálja, de nem lesz mindenkié. Pál apostol írja egyik levelében: Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. (Tit 2:11) Azaz mindenki előtt ott a döntés lehetősége, de ez nem jelenthet automatikus igent. Mint ahogy nem is jelent. Vissza is lehet utasítani ezt az Isten által felkínált ajándékot. Találunk a Bibliában olyan történetet, mely ezt remekül példázza. A rézkígyó történetére gondolok. Abban azzal szembesülünk (4Mózes 21), hogy a pusztai vándorlás során, az Ígéret földje felé tartó választott nép az Úr ellen zúgolódni kezd. Erre Isten mérges kígyókat bocsát rájuk. A nép ezt látva bűnbánatot gyakorol és kéri Mózest, hogy imádkozzon értük az Úrhoz. Isten pedig azt a parancsot adja Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót, azt tűzze ki egy póznára, és mindazok, akik feltekintenek rá, megmenekülnek a haláltól. Ennyit kellett tehát tenni: feltekinteni a póznán lévő rézkígyóra. Aki nem tette, életét vesztette. Nem volt egy nagy és teljesíthetetlen kérés. Ugyanez a helyzet az üdvösséggel. Kell hozzá valami, ami nem teljesíthetetlen, ami nem függ attól, hogy hová, milyen körülmények közé születik valaki, nem függ a nemétől, az egészségi állapotától, az anyagi helyzetétől. Ezt a Káté így fogalmazza meg (felteszem újra a kérdést): Amint elveszett Ádám által, úgy üdvözül-e Krisztus által minden ember? A válasz így hangzik: Nem, hanem csak azok, akik igaz hit által Ővele eggyé válnak és minden jótéteményét elfogadják. Tehát mi kell hozzá? Igaz hit. Rögtön felmerül bennünk a kérdés, hogy ha van igaz hit, akkor létezik hamis hit is? Pontosan. Hiszen nagyon sokféle hit van ezen a világon. Mindenki hisz valamiben – szoktuk mondani. De nagyon nem mindegy, hogy miben, kiben hiszünk. Én ezen a mai istentiszteleten a tévhitekről nem szándékozom szólni, ehelyett inkább nézzük meg, hogy mit jelent az igaz hit kifejezés. Pontosan ez a Heidelbergi Káté 21. kérdése: Mi az igaz hit? A válasz pedig ez: Nemcsak az a bizonyos megismerés, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő igéjében nekünk kijelentett, hanem egyszersmind az a szívbeli bizodalom is, melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot (megigazulást) és életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.
Az igaz hit ilyenformán való meghatározása helyre teszi azt a tévképzetet, mely szerint a hívő emberek hisznek Valakiben, valahogyan, de ez valami esetleges, minimum bizonytalan dolog. Hát nem az! Egyáltalán nem. A hit nem vak dolog. A Káté azt mondja: az igaz hit megismerés. Amikor két ember először találkozik, akkor gondolnak valamit a másikról, de hogy milyen valójában a másik, ahhoz alapos megismerésre van szükség. Ugyanez a helyzet Istennel kapcsolatban is. Róla, Vele kapcsolatban is sokan sokfélét gondolnak, de meg kell Őt ismerni alaposan, hogy igazán azt mondhassuk: ismerem Istent és hiszek Benne.
Lényeges kérdés, hogy hogyan lehet Istent megismerni? A múltkorában azt mondta valaki, hogy ő az érzésein keresztül van kapcsolatban Istennel és ezáltal ismeri meg Őt egyre jobban. Erre én azt kell mondjam, – és szeretettel elmondtam beszélgetőtársamnak is – hogy ez tévút. Nem lehet alapozni csupán az érzéseinkre – Istennel kapcsolatban pedig főleg nem. Istent az Ő kijelentései alapján lehet megismerni. Pál apostol ezt írja a római levélben: ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Rm 1:19-20) Ha a teremtett világra nézünk, számtalanszor rácsodálkozhatunk annak szépségére, nagyszerűségére, sőt a természeti törvényekre. Már pedig ez nem véletlenül, nem magától és nem irányítás nélkül jött létre. Valaki ott van mögötte, mint Teremtő, Alkotó. Isten az, ki más lehetne? De Isten nemcsak a teremtett világ alkotásaiban ismerhető meg, hanem van Neki egy másik nagyon fontos kijelentése, ez pedig az Ő Igéje. Isten Igéje a Szentírás, vagy más szóval Biblia, melyben Ő mindent kijelentett nekünk, ami számunkra fontos, amiből Őt magát, és velünk való terveit megismerhetjük. Aki szeretné tudni, hogy milyen Istene van ennek a világnak, az olvassa a Bibliát rendszeresen, vegye komolyan annak tanításait és alkalmazza saját életében.
Ahhoz, hogy valakit megismerjünk, sok időt kell vele együtt tölteni. Lakva ismerszik meg az ember – tartja a mondás. Istennel kapcsolatban ez azt jelenti, hogy rendszeresen olvasom szavát, üzenetét a Bibliában és hallgatom az istentiszteleteken. Ezáltal kialakul bennem egy nem feltétlenül érzéseken alapuló kép Istenről. Megismerem Őt olyannak, amilyennek saját magát feltárja előttem. Mert Isten sokszor nem az, akinek Őt mi tartjuk, hanem az, akinek Ő mondja magát. Ezért kell komolyan venni önkinyilatkoztatását, a Szentírást.
Káténk azt mondja, hogy az igaz hit nemcsak megismerés, hanem szívbeli bizodalom is. Megismerni Istent az igaz hitnek csak az egyik oldala. A másik oldala az az, hogy bízom is Benne.
Emberekkel való kapcsolatainkban többfélék lehetünk. Amikor két ember először találkozik, megbízik egymásban? Attól függ. Függ az első benyomástól, de függ a lelki alkattól is. Van, aki megelőlegezi a bizalmat a másiknak, aki aztán vagy él vele, vagy nem. Van, aki először egyáltalán nem bízik a másikban, de jobban megismerve a másik rászolgál a bizalomra. Istennel kapcsolatban is ugyanez a helyzet. De Isten azt akarja, hogy megismerjük Őt és bízzunk Benne. Sőt, bízzuk rá magunkat. Teljes egészében. Ő ugyanis nekünk jót akar. Céljai nemesek, építőek, javunkra valóak.
Az igaz hit tehát megismerés és bizalom. Ismerd meg Istent az Ő kijelentései alapján és bízz Benne. Egymásban csalódunk, mert mi mégis csak emberek, gyarló, bűnös, esendő emberek vagyunk, de Isten nem ilyen. Aki Benne bízik, soha nem fog csalódni. Persze vannak, akik azt mondják, hogy csalódtak Istenben, de ők rossz irányból nézik Őt és saját életüket. Isten ugyanis, amit megígér, azt mindig megtartja. De téved, aki azt gondolja, hogy mivel Isten gyermekévé lett, azaz hisz az Úrban, ennek egyenes következménye, hogy csak jó dolgok lesznek életében. Nem, nem! Ilyet Isten nem ígért egyetlen embernek sem. Jézus azt mondta, hogy aki Őutána akar menni, az tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövesse őt. Azt is mondta: e világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot. Az Úr azt is mondta: Veled leszek, nem hagylak el téged. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van… Ha Istent nem a gondolataink, az érzéseink alapján akarjuk megismerni, hanem a kijelentései alapján, akkor járunk helyes úton.
A Heidelbergi Káté 21. kérdéséből, illetve válaszából kiderül az is, hogy az igaz hit személyes. Nem hihetünk mások helyett, mások sem hihetnek helyettünk. Amikor azt fogalmazza meg a Káté, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot (megigazulást) és életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért, akkor ebben meg kell látnunk a ránk vonatkozó, személyesen nekünk szóló üzenetet. Ugyanis, ha Isten másoknak bűnbocsánatot ad, és örök életet, de ebben nekem nincs részem, akkor az elég nagy baj. Életbe vágó, mondhatom úgyis, hogy örök életbe vágó nagy baj.
Isten ajándékozó Úr. Bűnbocsánatot és örök életet ad a Benne hívőknek. Tehát ajándéka mindenkinek szól, de elfogadni csak hit által lehet. Hogyan adja? Kegyelemből, Krisztus érdeméért. Tehát az ember a bűnbocsánatáért és az örök életéért semmit nem tud tenni, vagyis egy dolgot mégis: elfogadja. Ezt se megvenni, se kiérdemelni nem lehet, mert Isten adja számunkra, nekünk pedig csak el kell fogadni. Alapigénk pontosan erről beszél. Hogyan írja Pál? Kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Isten ajándékát tehát csak elfogadni lehet, érte nem kell semmit tenni. Nem is vagyunk rá képesek a bennünk lévő bűn miatt…
A 22. kérdése így hangzik Káténknak: Mit szükséges hinnie a keresztyén embernek? Mindazt, amit nekünk az evangélium ígér, amire minket a mi közönséges, kétségen felül álló keresztyén hitvallásunk tételei tanítanak. Vannak igei hivatkozások, melyek segítenek mögé látni ezeknek a válaszoknak. Mit ígér az evangélium? Először is Jézus ígéri: veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Aztán a János evangéliumának 20. részében ezt olvassuk: Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. (20: 31) Az igaz hit tehát az Úr ígéreteire tekint, azokat ismeri és elfogadja, mert az Úr nem csapja be, nem vezeti meg az embert.
Még egy kérdés és annak válasza tartozik a VII. úrnapjához káténk szerint. Ez pedig így hangzik: Hogy szól ez a hitvallás? Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.
Az Apostoli Hitvallást most nem kezdeném el magyarázni. Ennek oka, hogy a következő kátémagyarázatos igehirdetésekben mindenképpen szólni fogok róla. Ehelyett inkább arra bíztatom a testvéreket, hogy legyen és maradjon szívünkben a mai legfontosabb tanítás, mely az igaz hitről szólt. Az igaz hit megismerése Istennek és iránta való szívbéli bizalom. De mindezt kevés tudnom, ha nekem személyesen nincs ilyen hitem. Kívánom, hogy akarjuk mind jobban megismerni Istent az általa kijelentett Igében és bízzunk Benne, mert Ő jót akar nekünk nemcsak itt e földi létben, hanem az örökkévalóságban is. Ámen.
Az istentiszteleten énekelt énekek: 25, 295, 162/2, 466, 479
