MINDEN ÉVBEN

MINDEN ÉVBEN  
 Túrmezei Erzsébet

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,
egyszer támadott fel győzelmesen!
De hosszan tépelődöm
gyermeki kérdéseden.

„Minden évben?“ Csaknem kétezer éve
minden évben  kísérjük Őt
a fájdalmak tövises útján
s ujjongunk üres sírja előtt.

„Minden évben?“ Milyen év volna,
Hol várna békesség és menedék,
ha szenvedését, szent halálát,
feltámadását elfelejtenénk?!

Ha nem zengne többé Bach Passiója,
ha nem őrizné az emlékezet
azt a golgotai keresztet,
amelyen Jézus értünk vérezett!

“Minden évben?” Tűnhetnek századévek.
És száguldhatunk kétezer fele,
a kereszt ma is egyetlen reménység,
a kereszt ma is győzelem jele.

Minden évben elindulunk feléje.
nem temetik el tűnő  századok.
S akkor találunk erőt, békességet,
ha a keresztfa titka felragyog.

ANYAKÖNYHI HÍREK – 2012-ről

ANYAKÖNYHI HÍREK

Keresztelés: összesen: 28 fiú és 19 lány, összesen: 47 fő (tavaly: 36 fő)

Temetés: 11 férfi és 25 nő, összesen: 36 fő (tavaly: 26 fő) Róluk a november 4-i gyászolók vasárnapján emlékeztünk meg. Illetve az azóta elhunytakról jövőre fogunk megemlékezni.

Házasságkötés: 9 tiszta és 4 (ebből egy ökumenikus szertartás szerint) vegyes, össz: 13 házasságkötés történt. (tavaly: 3)

Konfirmálás: 8 fiú és 13 lány, összesen: 21 fő (tavaly: 25fő)

Úrvacsorázók száma: úrvacsoraosztásaink alkalmával (hatszor osztottunk 2012-ben): 303 férfi, 611 nő, összesen 914  (tavaly 964) fő élt az úrvacsora sákramentumával.  (Ebben benne vannak a Belsőmajorban és a Szociális Otthonban úrvacsorában részesülők is.)

JÖJJÖN AKÁRMI: ISTEN HATALMAS

JÖJJÖN AKÁRMI: ISTEN HATALMAS!

(Martin Luther King – Túrmezei Erzsébet)

 

 

Isten hatalmas!

Ki az közöttünk,

aki élete estéje felé tart

és fél a haláltól?

Miért ez a félelem?

 

Isten hatalmas!

Ki az közöttünk,

aki szerettei halála miatt

kétségbeesik?

Miért ez a kétségbeesés?

Isten tud szenvedéseket elhordozó erőt adni.

 

 

S ha megrokkant egészsége miatt

aggódik valaki,

miért ez az aggódás?

Jöjjön akármi: Isten hatalmas!

 

Ha napunk beborul,

és éjszakánk ezer éjfélnél sötétebb,

gondoljunk mindig arra,

hogy van a világban egy hatalmas, áldó erő: Isten!

 

Ő utat tud mutatni a kilátástalanságban.

A sötét tegnapot

Ragyogó holnappá akarja változtatni –

S végül az Örökkévalóság

Ragyogó reggelévé.

KARÁCSONY UTÁN

SZIKSZAI BÉNI: KARÁCSONY UTÁN

 

Nem gyújtottunk gyertyát karácsonykor,

fát sem állítottunk.

Az éjszaka csendje áradt szét,

és a csendben Isten beszélt.

Kérdezett:

Van-e szívetekben igazi szeretet,

vagy csak szeretet-csomag?

 

 

Van-e szívetekben igazi világosság,

vagy csak gyertyafény?

Csak hallgattam a csendből

kizengő szózatot,

ahogy repült a világ fölött

s újra és újra kérdezett.

Sok fénylő gyertya közt

szórakoztak az emberek.

Nem hallották.

És az Úr, Akit ünnepeltek,

elhúzódott az ablak mögül

(kívül volt),

majd halkan távozott,

mert Ő, a Világosság,

a gyertyafényben

magára maradt.

A szeretet rendje

Székely János – A szeretet rendje
(részlet)

“Talán feltehetné a kérdést valaki: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző? Hadd válaszoljak egy történettel.

Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.
A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában.
Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól.

Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart. A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak. Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot.

Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét. A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan.
A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenettel, értetlenül állunk, és kérdezzük: ezt miért kellett?

A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki. Ha tud egész szívvel, teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet. “Aki elveszíti önmagát, az megtalálja.” Aki viszont gyűlöl, aki harácsol, aki mást letiporni akar, az eltorzul, az kicsinyes torzképévé válik igazi önmagának.
Így van ez nemcsak az egyén, hanem a népek életében is. Az önzetlenség, az egymásért érzett felelősség naggyá tesz egy népet, a szeretet természetes rendjével ajándékozza meg.”

Karácsonyi történet

A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis Betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: ,,Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. ,,Nem is lehet drága” – folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. ,,Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. ,,Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”
A gyerek csodálkozva nézett a férfira. ,,Gyere, menjünk be az üzletbe” – és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: ,,Éppen zárni készülök.” A férfi hunyorított a szemével: ,,Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: ,,Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.”
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó Betlehemre: ,,Ezt szeretném.” A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. ,,Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.”
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben az Úr Jézus.

Miért hiszi, hogy van Isten?

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:

– Miért hiszi, hogy van Isten?

– Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk.

Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.

– Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?

A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének:

Pályázat.

Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter.

(Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!)

A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet.

Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben.” Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.

– Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.

– Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.

– Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.

A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.

– Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit.

Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.

Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:

– Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni! A gyáros megkérdezte:

– Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.

A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:

– Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával!

Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit.

Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát.

Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!

2012. december 16. vasárnap – Adventi zenés istentisztelet

2012. december 16-án, vasárnap adventi zenés istentisztelet volt templomunkban, melyen közreműködött a tiszanagyfalui református gyülekezet Sion nevű zenekara. Lelki énekekkel, verssel és bizonyságtétellel szolgáltak közöttünk. Nagyon áldott alkalomban volt része azoknak, akik eljöttek!

Istenünk gazdag áldását kívánjuk a zenekar tagjainak életére, szolgálataira!