Házi áldás a Credo együttes előadásában
ISTEN
REVICZKY GYULA: ISTEN
Kinek porszem, mi nékünk egy világ,
S egy rebbenés határa az időnek:
Ki, a mi ember-agyban míriád,
Nem olvasod, mert semmiség előtted:
Ki búborék gyanánt elfújhatod,
Mit összehordtak népek, századok:
Minden füszálban érezlek; de elmém
Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.
Kit megtagad a léha kétkedő,
Te adtál, ismeretlen ismerős Te,
Te földi szóval nem nevezhető,
Szivünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.
Magát tagadja meg, ki megtagad,
Mint a napot, a fényt, a szint a vak.
A por fiához más nem illik itten,
Minthogy Tebenned megnyugodva higyjen.
Ki oda tűzted a közös napot
Sugárzó lényed egy parányaképen;
Ki hangodat majd zúgva hallatod,
Majd édes összhang bájos zengzetében;
Ki, hogy megszünjünk élni, rendeled,
De, hogy meghaljunk, még sem engeded;
Ki ezt a bölcs világrendet behoztad:
Megértni vágyó elmém összeroskad.
A tudomány, az ember-bölcseség
Hadd fejtegesse millió csodáid’…
Nyugodtan nézed újabb Bábelét,
A melyen át egedbe nézni áhit.
Engem, tünődőt, volt-e kezdeted.
Időnek vége hogy mikor lehet:
Érzése elfog a parányiságnak,
És leborulva, térdemen imádlak.
BIBLIA
BÓDÁS JÁNOS: BIBLIA
Egy kopott könyvem van nekem,
s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:
fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.
Fekete tó, – s napként ragyog.
Mint fáradt, húnyó csillagok,
le-lehullok, de itt találok
megújulást. Ebből születnek
vértanúk, szentek s óriások.
Kis könyv. Sok „bölcsnek” langy mese,
s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.
Égi kamra. Nincs rajt lakat.
Szomjamat oltja, jóllakat
s tőle Istent hordom magamban.
S tudom, hogy szavam, életem
győztes, ifjú és halhatatlan.
Jóságmérő
Minőségi élet kezek és lábak nélkül…
FOHÁSZKODÁS
BERZSENYI DÁNIEL: FOHÁSZKODÁS
Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
A legmagasb menny s aether Uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.
Te hoztad e nagy Minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldöked
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.
Téged dicsőit a Zenith és Nadír.
A szélveszek bús harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.
Buzgón leomlom színed előtt, Dicső!
Majdan, ha lelkem záraiból kikél,
S hozzád közelb járulhat, akkor
Ami után eped, ott eléri.
Addig letörlöm könnyeimet, s megyek
Rendeltetésem pályafutásain,
A jobb s nemesb lelkeknek útján,
Merre erőm s inaim vihetnek.
Bizton tekintem mély sirom éjjelét!
Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz,
Mert a te munkád; ott is elszórt
Csontjaimat kezeid takarják.
Mit írnál a lapra?
Mit írnál a lapra?
Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.
Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.
Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. „Tényleg?” – hallatszott a suttogás. „Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!” – és „Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek” -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele.
A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére.
A templomot megtöltötte a sok barát.
Egyik a másik után – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket.
A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: „Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?” Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: ”Mark nagyon gyakran beszélt magáról.” A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.
”Valamit szeretnénk mutatni” – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. „Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.”
A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.
A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.
”Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak” – mondta Mark anyja. „Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.”
A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.
Charlie elmosolyodott és azt mondta: „Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.”
Chuck felesége, pedig így szólt: „Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.” „Az enyém is megvan még” – mondta Marily. „A naplómban tartom”.
Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.
”Mindig magamnál hordom’ – mondta Vicki, és hozzátette: „Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.”
Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.
Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.
Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalasztottál egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.
Beszámoló a 2012. esztendőről
Beszámoló a 2012. esztendőről
Fontosabb gyülekezeti események
Január 8. A megújult presbitérium ünnepélyesen esküt tett a templomi istentisztelet keretén belül.
Február 11-19. A Házasság hete elnevezésű programsorozat alkalmából istentiszteletek keretében foglalkoztunk a házasság témájával. Valamint a házassági fogadalomtétel megújítására is lehetőség nyílt, mellyel 5 házaspár élt.
Február 11-19. Gyülekezeti gyakorlaton fogadtuk Kovács Ádám Máté II. éves egyetemi hallgatót.
Február 26. Presbiteri konferencia volt Rakamazon, melyen presbitereink is részt vettek.
Április 1. Húsvétra készülünk címmel gyerekfoglalkoztatót tartottunk 65 gyermek részvételével.
Április 8-9. Húsvét ünnepén Miskolczi Boglárka III. éves teológiai hallgató volt gyülekezetünk legátusa.
Április 26. gyülekezetünk énekkara a tiszalöki börtönben szolgált.
Május 20. Konfirmációi istentisztelet volt gyülekezetünkben.
Június 3. Mintegy 130-an részt vettünk a nagyszabású Reménység Fesztiválon.
Július hónapban egy erdélyi és egy kárpátaljai magyar diák szülőföldjén, magyar nyelvű iskolában való tanulásának megsegítésére gyűjtöttünk. Az említett diákok számára a kisvárdai székhelyű Tőkés László Alapítvány és a Magyar Református Szeretetszolgálat juttatta el a támogatást.
Július 8-12. között rendeztük meg az ifjúsági táborunkat, melynek helyszíne Balatonfenyves volt. Arany Tímea lelkésznő vezetésével 21 fő volt részese a tábornak.
Július 22-27. között rendeztük meg hittanos táborunkat, melynek helyszíne Újhuta volt. 57 fő vett részt a táborozáson.
Augusztus 28. Elkészült gyülekezetünk új honlapja a www.refvasvari.hu
Szeptember 8. Egyházmegyei Családi Keresztyén Napon vettünk részt Nyíregyházán.
Szeptember 15. A Nyitott templomok éjszakája című rendezvényen vehettek részt az érdeklődők.
Szeptember 21. Sárosi Dániel orgonaművész kocertje volt templomunkban.
Szeptember 29. Gyülekezeti kiránduláson vettünk részt és megtekintettük Vizsoly, Hejce, Gönc, Gönruszka, Boldogkőváralja nevezetességeit.
Szeptember 30. Istennek semmi sem lehetetlen címmel tett bizonyságot két nyugalmazott lelkipásztor Szűcs László Tamás és felesége arról, hogy egy vétlen közlekedési balesetben hogyan tapasztalták meg Isten kegyelmét, hatalmát.
Október 14. Jubileumi konfirmandus találkozó volt gyülekezetünkben. Köszöntöttük az 50, 55, 60, 65, 70 éve konfirmáltakat.
Október 15-19. között Berekfürdőn az egyházmegyei Csendeshét résztvevője volt gyülekezetünk 5 tagja.
Október 20. Tiszántúli Református Egyházkerület énekkari találkozóján vett részt gyülekezetünk énekkara a Debreceni Nagytemplomban.
Október 29. Egyházmegyei konfirmandus találkozó volt Nyírbátorban.
November 4. Gyászolók vasárnapja volt templomunkban, melyen név szerint is megemlékeztünk a tavaly óta elhunyt és református szertartás szerint eltemetettekről.
November 25-december 16. között Könyvvásárt tartottuk.
December 16. Zenés adventi istentiszteletet tartottunk, melyen közreműködött a tiszanagyfalui gyülekezet Sion nevű zenekara.
December 23. A konfirmandus fiatalok műsorával egybekötött adventi istentisztelet volt gyülekezetünkben.
December 24. Szenteste a hittanos gyerekek (97-en) karácsonyi műsorral örvendeztettek meg bennünket.
Énekkarunk a már említetteken kívül szolgált még húsvétkor, karácsonykor, valamint több temetésen és esküvőn is.
A Református Élet című gyülekezeti újságunkat 2012-ben háromszor adtuk ki.
A Városi Televízió 9 istentiszteletünket vette fel és sugározta. Az Európa Rádió pedig 3 alkalommal közvetített templomunkból istentiszteletet (ebből egyszer élőben).
Az események után nézzük meg gyülekezetünk anyagi életének alakulását a 2012. esztendőben:
Lássuk a fontosabb bevételeket:
Egyházfenntartói járulék: 3.831.400Ft
Perselyadomány: 2.344.735Ft
Isten dicsőségére: 797.500Ft
Templomfűtésre: 128.000Ft
Harangkopásra: 135.000Ft
Hittanos táborra: 81.000Ft
Gyülekezeti újságra: 74.800Ft
Legátumokra: 92.650Ft
A gyerekek karácsonyi megajándékozására: 101.500Ft
Istentiszteleteink Városi Televízió általi közvetítésére: 66.000Ft
Az Úr asztalára szánt virágra: 14.000Ft
Templomfelújításra: 149.000Ft
Lássunk néhányat a fontosabb kiadások közül:
A toronyóra kétszer, a padfűtés egyszer hibásodott meg 2012-ben, ezek javítási költsége 179.800Ft volt. A gyülekezeti újságunk háromszori kiadására, valamint a karácsonyi számban szereplő falinaptárra összesen 243.905Ft-ot költöttünk.
Ezen kívül: személyi kifizetések, épületeink rezsiköltsége, igazgatási kiadások, közegyházi kötelező befizetések alkották további kiadásainkat.
Szeretnék köszönetet mondani a gyülekezet minden tagjának! Köszönjük az egész éves munkáját, imádságát, anyagi áldozathozatalát, testi-lelki fáradozását a testvéreknek, mindazt, amit hitből tettek Isten ügyének szolgálatában. Mindenki tisztában van azzal, hogy mennyire sikerült kivennie részét a gyülekezet építéséből. Az Úr látta mindezt, én pedig köszönetet mondok érte. Istennek hála elmondhatjuk: mindeddig megsegített bennünket az Úr! Hisszük, 2013-ban is így lesz!
MINDENÉRT ISTENÉ LEGYEN A DICSŐSÉG!
Katona Béla és Katonáné Farkas Ibolya
lelkipásztorok
ÚJÉVI IMÁDSÁG
CSÁKVÁRY ZOLTÁN: ÚJÉVI IMÁDSÁG
“Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!
Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg, Uram, a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.
Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csodája,
Amikor a torony mindent eltemet.
Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.
Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.”