Hónap: 2013 szeptember

Kirándulni voltunk…

2013. szeptember 14-én, szombaton határokon átívelő találkozója volt a reformátusoknak Fábiánházán. Örömmel fogadtuk a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület meghívását a rendezvényre, ám mivel az alkalom csak délután vette kezdetét, egy szatmár-beregi körutat szerveztünk az érdeklődő gyülekezeti tagoknak. Reggel 8 órakor 40 fő indult útnak Tiszavasvári és Szorgalmatos református gyülekezeteiből. Először Bereg talán egyik legszebb kulturális hagyatékát, a tákosi református templomot látogattuk meg. A festett fakazettás mennyezete, berendezése, szószéke, karzata adja az igazi értékét, s emeli olyan hírnévre, hogy országhatárainkon túlról is egyre többen jönnek megtekinteni ezt a kis templomocskát. Nemcsak a templom látványa töltött el örömmel bennünket, hanem ugyancsak szívmelengető élmény volt, ahogyan hallhattuk a templom történetét egy hajlott hátú, idős asszony, a 78 éves Erzsike néni, a gyülekezet ma is aktív tagjának előadásában. Sokáig emlékezetes marad számunkra, ahogyan és amiket mondott. Tákosról a szomszédos Csarodára vezetett utunk. Ott is a méltán híres, freskókkal díszített templomot látogattuk meg. Innen Túristvándi felé vettük az irányt, ahol megtekintettük a vízimalmot, majd a csapat nagy része a helyben készített, finom kenyérlángossal csillapította éhségét. Az étkezést befejezve indultunk Fábiánházára, a reformátusok találkozójára, ahol a több ezres tömeg gyülekezetté formálódva hallgathatta két – nem tévedés: két – református püspök igehirdetését. De hallhattunk esperesi köszöntéseket, imádságot és Istent dicsőítő énekeket is. Az istentisztelet után ünnepélyes állampolgársági esküt tett jó néhány külhoni magyar. Megható és örömteljes élmény volt ezt látni és hallani. A rendezvényről a tyukodi református templomba vezetett az utunk, ahová Lakatos Illés lelkipásztor invitált bennünket még a fábiánházi találkozón. Érdeklődéssel a szívben jelent meg csapatunk a gyülekezet lelkésznőjének szülőfalujában, hogy megtekintse, annak idején hol szívta magába az élő Krisztusról szóló evangéliumot. A közelmúltban csodálatosan felújított templom és gyülekezeti terem, bennünk is felébresztette a vágyat arra, hogy imádkozva és dolgozva tegyünk meg mindent mi is, gyülekezetünk templomának felújításáért. Mindhárom templomban énekszóval is dicsértük Istent és hálát adtunk az Úrnak, hogy áldásaiban részesülhettünk ezen a gyülekezeti kiránduláson is. Reméljük, jövőre is hasonló élményekkel gazdagodhatunk majd…

Szeptember 13-án, pénteken a parókia kerítésének festésére invitáltuk az idejüket, erejüket odaszánni tudó és akaró testvéreket. Hála Istennek az időjárás és a munkára jelentkező csapat létszáma is örömre adott okot. 22 fő jelent meg és fejezte ki szándékát arra, hogy készen áll segíteni és a gyülekezetért fáradozni ilyen formában is. Néhány ügyes asszony finom ételt – gulyásleves és csőröge – készített a fáradozók számára. Áldott a sok kéz – jegyezte meg egyik presbiterünk a munka végeztével. Valóban áldott: Isten áldotta meg az emberileg eltervezett munkát, mellyel megújult a parókia kerítése is.

Köszönjük mindenkinek a fáradozását, odaszánását, a jó hangulatú munkálkodásban való részvételét!

Táboroztunk…

2013. július 28-augusztus 1. között került megrendezésre idei hittanos táborunk, melyen 37 gyermek és 7 felnőtt vett részt. A helyszín ezúttal Hercegkút, a Sárospataktól néhány kilométerre lévő kis zempléni falu volt. Július 28-án, vasárnap délután rekkenő – 40 celsius fokos – hőségben indultunk útnak, így nagyon jól esett, hogy a tábor felszereltségéhez egy kültéri medence is tartozott, amit a gyerekek még aznap birtokba vettek. Jó érzés volt látni, hogy milyen felszabadultan és vidáman játszottak, még azok a gyerekek is, akik először voltak táborban. Ez egyébként mindvégig jellemző volt: jó hangulat, szeretet, a „jó nekünk itt lenni” érzés jellemezte őket. Mivel a hőség másnap is tartott, ezért hétfőn Sárospatakra utaztunk strandolni.

Kedden gyalogtúrára indultunk, aminek célja a közelben lévő gyönyörű Tengerszem megtekintése volt. Minden jól alakult, a látvány is lenyűgöző volt, ám túránk végét mégis egy alapos nyári zápor tette még emlékezetesebbé. Voltak, akiket sikerült időben a táborba menekíteni kocsikkal, ám néhány táborozó – főleg a nagyobbak – bőrig áztak. Ez azonban nem szegte kedvüket, sőt élményeik sorát gyarapította.

Szerdán a legkedveltebb program, a bobozás következett Sátoraljaújhelyen. Szinte már törzsvendégnek számítunk itt, hiszen minden évben felkerestük az utóbbi időben a bob pályát, de ez egy olyan program, amit nem lehet megunni. Ennek a napnak külön érdekessége volt, hogy a sátoraljaújhelyi börtön rabomobiljával, vagyis a fogvatartottak szállítására használt járművével utaztunk. Nem azért, mert ez illett legjobban hozzánk, hanem mert ezt volt a legolcsóbb kibérelni. Érdekes volt rácsok mögött utazni, és szó, ami szó, jó érzés volt szabadon leszállni és távozni e járműből. A rabomobil kibérelésének feltétele volt még a börtönmúzeum megtekintése is a városban, ami szintén érdekes és elgondolkodtató volt gyerek és felnőtt számára egyaránt.

Csütörtöki napunk a táborban telt el, s kicsit már rá is nyomta a gyerekek hangulatára a bélyegét, hogy „este jönnek értem”. Ezen a napon játékos vetélkedőt szerveztünk a tábor elején három csapatba osztott gyerekeknek. A jó hangulatú vetélkedés végén egyetlen csapat sem távozott üres kézzel: könyveket és asztali naptárakat kaptak jutalmul.

Hittanfoglalkozásaink címe ezúttal az volt, hogy „Építkezz okosan!” Jó volt megtapasztalni, hogy már nemcsak foglalkozunk a bibliai témákkal, hanem lelki életet is élhettünk a gyerekekkel, mert őszintén megnyíltak, s elmondták gondolataikat, érzéseiket egy-egy téma kapcsán.

Testi ellátásunk (étkezésünk) ezúttal is „ötcsillagos” volt. A tábor tulajdonosa többször is elismerte, hogy ők nem tudták volna ezt a színvonalat biztosítani számunkra az étkezés terén. Köszönet tehát az ebben fáradozóknak munkájukért: Sütő Lajosnénak, Tóth Miklósnénak, Tóth Andrásnénak és Nádasdiné Tóth Mariannak.

Köszönet illeti Hamvasné Nagy Annamáriát, lelkiismeretes és fáradhatatlan munkájáért a gyerekek körében. Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni Arany Tímea munkáját is, aki idén is megszervezte és lebonyolította másik táborunkat, a konfirmáció feletti korosztálynak szervezett tábort, mely augusztus 12-16. között zajlott Balatonfenyvesen. Most pedig álljon itt néhány kép, ami többet mond minden szónál.

Mindenért Istené a dicsőség!

Katonáné Farkas Ibolya, lelkész 

Rongyszőnyeg (részlet)

Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

(Weörös Sándor)

Hittanos évnyitó gyülekezetünkben

Az idén első osztályba beiratkozott gyermekeknek nemcsak az iskolakezdés jelentett izgalmas változást az életükben, hanem új dolog, hogy etikát vagy hit-és erkölcstant is tanulhatnak az iskolában, a tanórákba beépítve. Városunkban és Szorgalmatoson összesen 55 elsős gyermeket íratott a szülője református hittanra.

Gyülekezetünk úgy gondolta, hogy már a hivatalos évnyitó előtt összegyűjtjük ezt a gyerekcsapatot egy játékos, kreatív délelőttre, hogy a tanórákon már ismerősként fogadjuk egymást, és megismerhessék leendő gyülekezetük életterét is.

Augusztus 31-én, szombaton 27 gyermek jött el a meghívásra. A gyülekezeti teremben köszöntöttük egymást, majd énekeltünk, beszélgettünk, izgalmas történtet hallgattunk. Érdekes élmény volt a templomba átmenni, ahol a gyermekek megismerték, milyen egy református templom belseje, milyen berendezési tárgyai vannak. A szószékről egy rövid prédikációt is meghallgattunk, majd imádkozás és ének után visszatértünk a parókia udvarára, ahol élvezettel játszottak, fogócskáztak. A sok mozgás után enyhítettük szomjunkat és éhségünket a gyülekezeti teremben, majd kreatív feladat következett: mindenki elkészíthette saját könyvjelzőjét a hittan könyvébe. Ezután ismét játék következett, ami után feltöltődve, vidáman, új barátokat szerezve, na és persze, egy ajándék jégkrémmel térhettek haza.

Hálás szívvel köszönjük meg a Mindenható Istennek ezt a délelőttöt, a csodálatos időjárást, ezeket a gyermekeket, és kívánjuk Istenünk áldását az idei tanévkezdésre és a gyülekezeti gyermekalkalmakra is.

Hamvasné Nagy Annamária