Minden szerinted legyen, Uram!
Te vagy a Mester én az anyag.
Formálj és készíts terved
Jól esik nékem, ha szavad int!
Minden szerinted legyen, Uram!
Bűnös élettel szakítottam.
És mától kezdve szolgád
Szavaidra folyton figyelek!
Minden szerinted legyen, Uram!
Tiszta kezedre bízom magam.
A hónál mossál fehérebbre,
Kereszten kifolyt szent
Minden szerinted legyen, Uram!
Tebenned nagy a bizodalmam.
Ha te velem vagy utaimon,
Akkor én győzök mindenbajon!
Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.
Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.
Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!
A Nyírségi Református Egyházmegye Énekkari Találkozójának összkari éneke itt megtekinthető:
http://www.youtube.com/watch?v=y87J3drsWWQ&feature=youtu.be&t=3m44s
2013. november 3-án, vasárnap 1030 órai kezdettel gyászolók vasárnapi istentiszteletet tartottunk a templomban. Az élő Isten vigasztalását igyekeztünk közelebb vinni minden megszomorodott szívű embertársunkhoz.
Az istentiszteleten név szerint megemlékeztünk azokról, akiket az elmúlt egy éven belül kísértünk utolsó útjára református szertartás szerint.
Örülünk annak, hogy nagyon sokan voltunk jelen az istentiszteleten. Kívánjuk, hogy elhangzottak legyenek lelki megerősödésükre, vigaszukra azoknak, akik eljöttek!
Csak te érted igazán, mi a fájdalom a szív húrján.
Elbotlani nehéz kőben, s földre zuhanni tompán.
Fekvőhelyemen sírni hangtalan s némán
Kezem imára kulcsolva, fohászkodni,
Segítő kezet Uram, csak te tudsz nyújtani.
Mikor a magánynak sötét utcájába téved szívem,
Te soha el nem múló szereteteddel ölelsz át engem.
Karodban érzem otthonod édes melegét,
Tudván mindig nyithatom ajtód kilincsét,
Mert elküldöd az angyalok szabadító seregét.
Csak te vagy életemnek az egyetlen Igaz Királya,
Hűségednek Szent Igédből épült erős, biztos várfala.
Te vagy nekem kőszikla, az Alfa, Omega.
Nélküled csak sodródás az élet tava,
De Veled viharokban is átevezek a partra.
Mikor vétkezem, véred tisztára mossa ruháimat,
S bűnbánó szívvel ajkamat elhagyja e szó: Bocsánat!
Nemcsak neked, másoknak is tudom mondani,
Szeretettel adni, ha megbántott a szó,
Hadd lássák meg, bennem él a kegyelmes Mindenható!
