DÉNES FERENC: KÖSZÖNÖM, ISTENEM!
Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,
nem ölsz meg, mint halálra méltót,
de megtapostad ama régi kígyót,
mely tönkretette emberéletünk…
Hogy szívemben van égő vágy utánad,
hogy mindent, mindent megtalálok nálad,
mire szükségem van…
Hogy bűneimet még meg tudom bánni,
az elveszettek sorsát tudom szánni,
hogy szabad sírni, szabad mosolyogni,
s gyarló életemet Tehozzád vonszolni,
hogy egedből még rám ragyog a nap,
s aki hozzád jön, mind kegyelmet kap…
Hogy van még ruhám és van kenyerem,
hogy van még IGE és van KEGYELEM,
s hogy e kegyelemből,
Fiad érdeméért
– ígéreted szerint –
a mennyet elnyerem:
KÖSZÖNÖM, ISTENEM!