Hónap: 2014 szeptember

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 30. kedd

***************************************************************

Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Máté 25:35-40)

 

Íme, egy történet, mely közelebb visz bennünket az Ige gyakorlati megéléséhez:

Volt egyszer egy vallásos, jámbor asszony, akit eltöltött az Isten iránti szeretet. Minden reggel templomba ment. Az úton a gyermekek köszöntötték, koldusok csatlakoztak hozzá, de ő annyira elmerült áhítatosságában, hogy még csak észre sem vette őket.

Egyik nap hasonlóképp haladt az utcán, és éppen az istentisztelet idejében ért a templomhoz. Lenyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. Ismét és erősebben nyomta, de az ajtó be volt zárva. Elkeseredve a gondolattól, hogy évek óta először elmulasztja az istentiszteletet, és nem tudván, hogy mit csináljon, felnézett. És akkor ott, pontosan az orra előtt, megpillantott egy kis cédulát az ajtóra szegezve. 

Ez állt rajta: – Itt vagyok kint.

Fontos az istentisztelet. Ne mulaszd el, ha csak teheted, jelenj meg rajta. De vedd észre az Urat a templom falain kívül is. Nem ritkán embertársaid szeméből néz vissza rád…

***************************************************************

A nap gondolata:

Minden reménytelen lenne, ha olyan Istenünk lenne, aki nem törődik sorsunkkal. Ha a mi bizalmunkon múlna a vezetés, akkor tengernyi bizonytalanságban lennénk örökre kiszolgáltatva. Ő egyfolytában munkálkodik: szelíden áthatol védőbástyáinkon, és megszabadít rejtett kívánságaink rabszolgaságából. A vezetés problémája akkor oldódik meg, ha együttműködünk Vezetőnkkel és Szabadítónkkal. (John White)

******************************************************

Imádság:

Istenem! Köszönöm a Hozzád fűződő kapcsolatot. De hálás vagyok azért is, hogy ez nem öncélú dolog, ezt embertársaimmal való kapcsolataimban is kamatoztatni, felmutatni szükséges. Szeretnék rád és embertársaimra is figyelni. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 29. hétfő

***************************************************************

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. (1Kor 15:10)

 

A hívő ember énképe egészen más, mint az Urat nem ismerőké. Utóbbiak könnyen mondják ki: Magamnak köszönhetem sikereimet. Megdolgoztam érte, büszke vagyok arra, amit elértem saját erőből. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket elég gyakran hallhatunk, vagy olvashatunk. Isten gyermekei azonban másképpen látják saját magukat, elért eredményeiket. Pál apostol mai Igénkben hangot ad annak, hogy ő Isten kegyelméből az, aki. Nem fényezi magát, hanem az Úrra tekintve látja meg saját értékét. A közelmúltban egy református presbiter pedig ezt mondta: „Egy ecset ne legyen rá büszke, hogy milyen képet festett, mert az csak egy eszköz. Én is az vagyok: eszköz Isten kezében.” Mészáros János Elek szavai ezek. Igen, a Csillag születik korábbi győztese nyilatkozott ilyen szerényen. Az a kérdés felénk, hogy elfogadjuk-e az eszköz szerepét életünkben? Eszközök lehetünk Isten kezében, ha az Úrra hangolva éljük életünket és tesszük azt, amit Ő bíz ránk…

 

***************************************************************

A nap gondolata:

…a lelki gyümölcstermés csak egyetlen módon lehetséges, ha Krisztusban maradunk. Azt talán még meg tudjuk tenni, hogy a Lélek ajándékait akkor is használjuk, ha a Krisztussal való közösségünk csorbát szenved. De sohasem vagyunk képesek a Lélek gyümölcsét felmutatni, ha a Krisztussal való kapcsolatunk a bűn miatt megszakadt… döntő jelentőségű az, hogy Lélekkel teltek legyünk, ami csak akkor lehetséges, ha Krisztusban, a szőlőtőben maradunk. A maradás titka: az engedelmesség. (Billy Graham)

******************************************************

Imádság:

Nyisd meg, Uram, a szememet, hogy vegyem észre, hogyan akarsz ma használni engem. Segíts, hogy a Te szereteted szemével lássam a világot, vegyem észre az isteni rendezésű találkozásokat, és legyen bátorságom igent mondani rájuk. Jézus nevében, Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 28. vasárnap

***************************************************************

Bizony, javamra vált a nagy keserűség. (Ézs 38:17)

 

 

Sokszor gondolkozunk azon: „Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat?” vagy „Miért engedi meg Isten ezt a dolgot az életemben?” Ha benned is felmerülnek ezek a kérdések, itt van egy rövid, kis történet:

 

Egy lány, amikor hazament édesanyjához elkezdett panaszkodni: „Anya, meg fogok bukni algebrából, a barátom szakított velem és a legjobb barátnőm elköltözik. Miért kell, hogy ilyen sok rossz dolog történjen velem?”

Mialatt a lány elmesélte bánatát, az édesanyja éppen egy süteményt sütött. Megkérdezte a lányát, hogy kér-e enni valamit.

Erre a lány egyből így felelt:

– „Persze anya, te mindig valami nagyon finomat csinálsz.”

– „Megkínálhatlak egy kis olajjal?”

– „Fúúúúj, anya ettől lenne aztán szörnyűbb a napom.”

– „Akkor adhatok néhány nyers tojást előételnek?”

– „Jaj, anya, az is undorító.”

– „Talán lisztet vagy egy kis szódabikarbónát?”

– „Anya!!!!!!! Valami normális dolgot szeretnék enni!!!”

– Erre az édesanyja így felelt: „Drága kicsim! Sokszor a dolgok, egymagukban rossznak tűnnek. De ha megfelelően összerakod őket, akkor a végeredmény egy nagyon finom és csodálatos sütemény lesz, amit szeretni fogsz! És drága lányom ez nem csak a sütésre igaz…”

***************************************************************

A nap gondolata:

Az élet tengere keserű ugyan, de gyöngyöt terem.

******************************************************

Imádság:

Uram! Ha nem értelek is mindig, hitben járva tudom, hogy jót akarsz és jót hozol ki abból is, ami pillanatnyilag nem ezzel kecsegtet. Segíts a nehézségekben is benned bízni! Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 27. szombat

***************************************************************

Istennek semmi sem lehetetlen. (Lukács 1:37)

 

Ismerjük ezt az Igét, időnként még sincs elég hitünk ahhoz, hogy komolyan vegyük. Körülbelül, mint a következő történetben:

Egyszer a Niagara vízesés felett kifeszített drótkötélen egy artista készült átmenni. Mielőtt elindult kezébe vette az egyensúlyozó rudat és megkérdezte a feszülten várakozó tömeget: Elhiszitek-e, hogy át tudok menni a vízesés felett? Néhányan kételkedtek, de a többség elhitte, mondván végül is ez a szakmája. Az artista átment, majd visszajött, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy rúd nélkül is megteszem? Már többen kételkedtek, mert feltámadt a szél. Az artista átment, ismét visszajött, azután fogott egy talicskát, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy át tudom tolni ezt a talicskát? Most ismét azok kerültek többségbe, akik hittek neki. Az artista áttolta a talicskát, majd vissza, és ismét kérdéssel fordult a közönség felé: Elhiszitek-e, hogy ismét át tudom tolni? Már mindenki egyhangúan elhitte. Ekkor megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy egy embert is át tudok tolni rajta? Mindenki igent kiáltott: elhisszük. Az artista megkérdezte: Akkor ki lesz az első, aki beleül? Senki nem vállalkozott!

Vajon mi, akik hívő keresztényeknek mondjuk magunkat, mindig feltétel nélkül reá bízzuk magunkat Istenre, vajon beleülünk-e “Isten talicskájába”? Vajon amikor azt mondjuk: Hiszünk Isten mindenhatóságában, követjük-e mindenben a Krisztusi utat, akkor is, ha az néha számunkra kedvezőtlennek tűnik?

***************************************************************

A nap gondolata:

A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz.

******************************************************

Imádság:

Uram! Hiszek benned, hiszek neked. Vezess, amerre akarsz, vigyél oda, ahol látni akarsz. Előtted nincs akadály, én pedig ezt szeretném a hit bátorságával elfogadni és maximálisan rád hagyakozva élni. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 26. péntek

***************************************************************

Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon… (5Móz 5:12-14)

 

A hívő ember törekszik Isten parancsainak betartására. A hitetlen olykor szándékosan megszegi, sőt úgy tűnik, nincs is különösebben rossz következménye az utóbbi életében. Vagy mégis? Az alábbi történet tanulságait vonjuk le a saját életünkre nézve:

Az egyik hitetlen földműves dicsekedett a hitetlenségével, és levelet írt az egyik helyi újságnak a következő szavakkal:

-„Uraim, kísérletet hajtottam végre. Vasárnap szántottam a földem, vasárnap vetettem be. Mindig vasárnap kapáltam, és vasárnap szedtem a gyümölcsöt. Vasárnap vittem haza a termést a magtáramba. És most mi az eredmény? Nagyobb az átlagtermésem, mint bármelyik szomszédomé október végén.” Azt várta, hogy a szerkesztő majd dicséretet ír neki, de váratlanul ezt a választ kapta: „Isten nem mindig októberben egyenlíti ki a számlát.”

***************************************************************

A nap gondolata:

Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl. (Kroecker)

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Én nem ellenszegülni óhajtok parancsaidnak, hanem azokat megtartva, Téged dicsőítve szeretnék élni. Segíts mindazoknak is Hozzád találni, akik még nélküled élnek és azt hiszik, hogy keresztbe tehetnek neked és a te szent ügyednek. Tudom, keresed őket is. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 25. csütörtök

***************************************************************

Ti vagytok a föld sója. (Mt 5:13)

 

Megízesíteni mások életét, ez többek között a hívő ember küldetése. Jézus által ránk bízott feladat. Ezt sokféleképpen lehet megtenni. Álljon most itt egy bizonyságtétel, mely bemutat egyet a lehetőségek közül:

„Megtérésem óta, – mint sokan mások-, vásároltam a különféle hitmélyítő könyveket. Kiolvasásuk után a könyvespolcra tettem és csak gyűlt, gyűlt, gyűlt. A többszöri elolvasásuk után azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha találkozok olyan emberrel, akinek problémájára orvosság lehet annak a bizonyos könyvnek az elolvasása, kölcsönadom, talán ezzel is közelebb juttathatom őt a hithez, Istenhez, Jézushoz. Többéves tapasztalatom az volt, hogy a könyvet köszönettel elfogadták, majd kiolvasatlanul, vagy itt-ott beleolvasva, visszaadták. Meg kell jegyeznem, hogy magam is hasonlóképpen álltam a kölcsönkapott könyvekhez, én is csak akkor vásároltam, vagy olvastam kölcsönkönyveket, ha előtte beleolvashattam és valami megkapott belőle. Mert abban is hiszek, hogy az úgymond „véletlen” találkozást a könyvvel is, Isten akarata irányítja. Sokáig kedveszegetten nézegettem a polcaimon halmozódó könyvek sokaságát, mígnem már majdnem bálványaimmá váltak. Ekkor Isten sugallatára támadt egy gondolatom, hogy elajándékozom azokat, de úgy, hogy közben „jó hír”-ként szolgáljanak a hitetlen embereknek. Elvittem hát a munkahelyemre néhány darabot és az autóbuszban, (mert aktív koromban buszvezető voltam), egy-egy utasülés mellé, a busz belső falához tettem. Azt tapasztaltam, hogy egy-két forduló után a könyvek gazdára találtak. Ekkor ismét odatettem két darabot, amelyek újból elfogytak. Ezzel a módszerrel több tucat könyvet ajándékoztam el egészen a nyugdíjazásomig. És ezt a sajátos „evangelizációt” mindvégig folytattam. Szentül hiszem, hogy a könyvek nagy része hitetlen emberek kezébe került, méghozzá úgy, hogy felszállt az autóbuszra és leülés előtt megpillantotta az „ottfelejtett” „talált tárgyat”. Helyet foglalt, kezébe vette, és a legtermészetesebb módon, sajátjaként szállt le vele. Nagy örömöt találtam ebben a nem mindennapinak mondható „szolgálatban”, mert egyrészt megszabadultam a már-már bálványként tisztelt könyveimtől, ugyanakkor, ha csak néhány ember is, de e könyvek által ismerhették meg a mi hatalmas és szerető Istenünket. Hála legyen Neki érte!”

***************************************************************

A nap gondolata:

Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat amúgy. (Zeller)

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Rólad szeretnék bizonyságot tenni életem minden napján. Adj ebben nyitottságot, ha kell, akkor kreativitást, de nem lehet kevesebb a célom, minthogy minél többen megismerjenek Téged és a Krisztusban kínált bűnbocsánatot, örök életet. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 24. szerda

***************************************************************

Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják… (Titusz 1:16)

 

Az alábbi történet elmélyítheti bennünk a mai Igét:

Két autó állt a jelzőlámpánál. A lámpa zöldre váltott, de ezt az autóban ülő férfi vezető nem vette észre. A mögötte levő autóban a női vezető figyelte a környező elhaladó forgalmat. A nő egy idő után megelégelte a várakozást, elkezdett kiabálni a férfira és elkezdte ütni a kocsija kormányát, hogy mozduljon már a férfi. A férfi nem mozdult.

A nő düh rohamot kapott az autójában, összefüggéstelenül kiabálva a férfira, csapkodva és nyálát fröcsögtetve a kocsi kormányára. A lámpa közben sárgára váltott és a nő elkezdte nyomni a dudát, középső ujjával vadul felfele mutogatva, csúnya szavakat és átkokat szórva a férfira.

A férfi felnézett, meglátta a sárga lámpát és gyorsan áthajtott a kereszteződésen még mielőtt a lámpa pirosra váltott volna.

A nő magán kívül van és őrjöng a gondolattól, hogy elmulasztotta a lehetőséget átmenni a kereszteződésben.

Félig még mindig magán kívül egyszer csak hallja, hogy kopognak a kocsi ablakán, es amikor oldalra néz, egy pisztoly csövével találja szemben magát, amit egy nagyon komoly kinézetű rendőr tart. A rendőr felszólítja, hogy állítsa le a gépkocsi motorját és közben a kezeit tartsa végig jól látható helyen. A nő engedelmeskedik, szótlanul szemlélve a történéseket.

Miután leállítja a motort, a rendőr utasítja, hogy feltartott kezekkel szálljon ki a kocsiból. A nő kiszáll a kocsiból és a rendőr felszólítja, hogy rakja a kezeit a kocsira.

A nő megfordul, rárakja a kezeit a kocsi tetejére, ami után gyorsan megbilincselik es betuszkolják a rendőrautóba. Túlságosan zavarban lévén az esemény sorozattól egy kérdést sem mer feltenni útközben, majd amikor megérkezik a rendőrőrsre, ott ujjlenyomatot vesznek tőle, lefotózzák, megmotozzák, felveszik az adatait és berakjak egy cellába.

Néhány órával később egy rendőr megjelenik a cellánál és kinyitja neki az ajtót. Elkíséri az adatfelvevőhöz, ahol az Őt elfogó rendőr fogadja, kezében az elkobzott értékeivel.

Átadja a nőnek a személyes dolgait tartalmazó zacskót és ezt mondja: Elnézést kérek ezért a tévedésért. De tudja, én akkor érkeztem Ön mögé amikor már nyomta a gépkocsi dudáját, a középső ujját mutogatta az Ön előtt lévő vezetőnek, és káromkodásokkal árasztotta el.

Aztán észrevettem a “Válaszd az életet” feliratú rendszámtábla keretet, a “Mit tenne most Jézus” matricát, a “Kövess engem a Vasárnapi Bibliaórára” matricát, és a krómból levő keresztény hal emblémát a csomagtartón. Így hát csak arra tudtam gondolni, hogy a gépkocsit biztos lopta…

***************************************************************

A nap gondolata:

Ezek a szavak: kereszt, vér, kegyelem, bűn – a mi ajkunkon veszítették el valutájukat. (Ohler)

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Hányszor vagyok hiteltelen gyermeked. Vallom, hogy ismerlek, csak éppen a tetteimmel tagadlak meg. Bocsásd meg botlásaimat, emberi gyarlóságaimat és adj engedelmes szívet, mely az élet nehéz helyzeteiben is rád tekint, erőt merít belőled és téged képvisel. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 23. kedd

***************************************************************

 

Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! (4Móz 16:3)

Vannak ilyen mondatok a Bibliában? – kérdezhetnénk az első olvasás okozta meglepetésünk után. Igen, vannak. S az sem mindennapi, hogy kiknek szól. Isten népe két jeles vezetője kapta meg a „beosztását” ezzel a két mondattal. Mózes és Áron felé hangzottak ezek a kemény szavak.

Vezetőnek lenni nem könnyű dolog. Sem családban, sem egy focicsapatban, de még egy gyülekezetben sem. Hogy miért? Azért, mert nincs olyan vezető, aki mindenkinek egyformán tetszésére lenne. Csak idő kérdése és eljön a „lázadás” ideje. Mózes Istentől rendelt vezetője volt a zsidó népnek. Nem volt tőle alázatosabb ember a Földön, ezt írja az Ige róla. Hűséggel, Isten iránti engedelmességgel vezette a népet. Mégis megkapta, hogy elegük van már belőle és testvéréből, Áronból. Ráadásul olyanoktól kapta meg, akik szintén elöljárói voltak a népnek, akiknek szintén fontos megbízatása, feladata volt a nép között. De még magasabbra törtek. Többet akartak az egyébként sem kevésnél. Szervezkedtek Mózes és Áron ellen…

Vezető vagy? Készülj a támadásokra! Nem kizárt, hogy nagyravágyó, mást, többet akaró emberek neked esnek. Az sem kizárt, hogy korábban még kedveltek, tetszett, ahogyan végezted a feladatodat. De valami megváltozott. Bennük. Te csak légy hűséges az Úrhoz és élj az Ő tetszésére. A többit és a többieket bízd rá. Ő tudja a megoldást…

***************************************************************

A nap gondolata:

Vannak emberek, akik mindenbe beleütik az orrukat, csak azért, hogy mások hibáit kiszimatolják, s hogy a hibákat hamarabb megtalálják, nagyítóüveggel keresik azt. Az ilyeneknek azt ajánlom, hogy saját magukba nézzenek, mert az ördögöt ott fogják megtalálni.

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Akár vezető vagyok, akár vezetett, vannak feladataim. Tőled rendelt feladataim. Ezekre szeretnék összpontosítani, nem pedig embereket támadni, vagy embereknek tetszeni. Köszönöm, hogy Te adsz ehhez is erőt. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 22. hétfő

***************************************************************

Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. (Jn 14:7)

 

Jézusról sok mindent tudni és Őt valóban ismerni két különböző dolog. A következő történet tudatosítsa bennünk ezt mélyebben:

Egy gyülekezet két tagja ugyanazon időben halt meg. Mindketten felkerültek a mennyei várószobába, hol egy ajtó előtt várakoztak. Kinyílt az ajtó, és beszólították az egyik várakozót. Ott valaki várt rá és kérdést tett fel neki: Ismered-e Jézust?

– Hát persze. – felelt rá.

– És mit tudsz róla? Hangzott az újabb kérdés.

– Hát ő Isten fia, aki lejött a földre az emberek megváltására.

– De mennyire ismered Őt? – kérdezte ismét.

Erre a kérdezett kezdte felsorolni a biblia sorait és mindent, amit tanult Krisztusról. Hosszan sorolta az idézeteket, de a kérdező félbeszakította.

– Nem erre vagyok kíváncsi! A te számodra mit jelent Jézus?

A kérdezett ismét idézetekkel próbált válaszolni.

– Köszönöm – mondta a kérdező – menj ki és szólítsd be a következőt.

Kiment és beküldte a másik várakozót. Az belépett, és felnézett. Amikor meglátta a kérdezőt, leborult előtte és csak ennyit mondott: Megváltóm!

   Vajon, mikor rajtunk a sor, felismerjük-e Krisztust, a megváltót, ha eléje kerülünk, vagy csak idézgetjük a tanultakat?

***************************************************************

A nap gondolata:

A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)

******************************************************

Imádság:

Uram Jézus! Tudni rólad, ismerni tanításaidat és valóban ismerni téged, nem ugyanazt jelenti minden esetben. Köszönöm, hogy ismerhetlek, hogy a tied lehetek itt, a Földön és az örökkévalóságban is. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 21. vasárnap

***************************************************************

A föld minden tizede az ÚRé, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az ÚR szent tulajdona az. De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá egyötödét. A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az ÚR szent tulajdona legyen. (3Móz 27:30-32)

 

Tized. Kevés hívő ember szereti olvasni, hallani ezt a szót. Pedig ott van az Igében. Nem is véletlenül. Íme, egy történet ezzel kapcsolatban:

Volt egyszer egy ember, akinek nem volt semmije, de Isten adott neki tíz almát. Három almát arra adott, hogy legyen mit ennie, három almát adott arra, hogy azok árát ruházkodásra költse, hármat pedig, hogy azok fölhasználásával megvédje magát az időjárás viszontagságaitól, az esőtől és a naptól. Egy almát arra adott, hogy tudjon valamit visszaadni Teremtőjének, amivel kifejezheti háláját a kilenc almáért, amit magára költhetett. Így az ember három almát megevett, három árát öltözködésre költötte, hármat pedig az otthonára fordított, házat épített. Ekkor ránézett a tízedik almára… Az sokkal nagyobbnak és zamatosabbnak látszott a többinél. Tudta, hogy Isten azért adta, hogy hálából egyet visszaadhasson a kilencért. Végül is így okoskodott: Istennek úgy is van elég. A világ összes almája az Övé… …így az ember megette a tízedik almát, és Istennek visszaadta – a csutkát.

Isten neked is adott elég almát minden szükséged kielégítésére. Azon felül is ad, hogy kifejezhesd iránta való háládat. Hajlandó vagy visszaadni Istennek a legnagyobbnak és legjobbnak látszó almádat? Vagy csak a csutkát adod?

***************************************************************

A nap gondolata:

Azért olyan szegények a hívők, mert nem adakoznak.

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Ha Neked ajánlott adományaimat nézem, bizony pironkodom. Persze Te tudod a legjobban, hogy rendszeresen adakozom, de a mértéke és a lelkisége nem mindig olyan, amilyet Te elvársz. Bocsásd meg, hogy hálám gyakran nem látszik eléggé adományaimból. Az adakozásban is szeretnék neked tetszően részt venni… Ámen