Napi Ige és gondolat
*****
2014. szeptember 25. csütörtök
***************************************************************
Ti vagytok a föld sója. (Mt 5:13)
Megízesíteni mások életét, ez többek között a hívő ember küldetése. Jézus által ránk bízott feladat. Ezt sokféleképpen lehet megtenni. Álljon most itt egy bizonyságtétel, mely bemutat egyet a lehetőségek közül:
„Megtérésem óta, – mint sokan mások-, vásároltam a különféle hitmélyítő könyveket. Kiolvasásuk után a könyvespolcra tettem és csak gyűlt, gyűlt, gyűlt. A többszöri elolvasásuk után azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha találkozok olyan emberrel, akinek problémájára orvosság lehet annak a bizonyos könyvnek az elolvasása, kölcsönadom, talán ezzel is közelebb juttathatom őt a hithez, Istenhez, Jézushoz. Többéves tapasztalatom az volt, hogy a könyvet köszönettel elfogadták, majd kiolvasatlanul, vagy itt-ott beleolvasva, visszaadták. Meg kell jegyeznem, hogy magam is hasonlóképpen álltam a kölcsönkapott könyvekhez, én is csak akkor vásároltam, vagy olvastam kölcsönkönyveket, ha előtte beleolvashattam és valami megkapott belőle. Mert abban is hiszek, hogy az úgymond „véletlen” találkozást a könyvvel is, Isten akarata irányítja. Sokáig kedveszegetten nézegettem a polcaimon halmozódó könyvek sokaságát, mígnem már majdnem bálványaimmá váltak. Ekkor Isten sugallatára támadt egy gondolatom, hogy elajándékozom azokat, de úgy, hogy közben „jó hír”-ként szolgáljanak a hitetlen embereknek. Elvittem hát a munkahelyemre néhány darabot és az autóbuszban, (mert aktív koromban buszvezető voltam), egy-egy utasülés mellé, a busz belső falához tettem. Azt tapasztaltam, hogy egy-két forduló után a könyvek gazdára találtak. Ekkor ismét odatettem két darabot, amelyek újból elfogytak. Ezzel a módszerrel több tucat könyvet ajándékoztam el egészen a nyugdíjazásomig. És ezt a sajátos „evangelizációt” mindvégig folytattam. Szentül hiszem, hogy a könyvek nagy része hitetlen emberek kezébe került, méghozzá úgy, hogy felszállt az autóbuszra és leülés előtt megpillantotta az „ottfelejtett” „talált tárgyat”. Helyet foglalt, kezébe vette, és a legtermészetesebb módon, sajátjaként szállt le vele. Nagy örömöt találtam ebben a nem mindennapinak mondható „szolgálatban”, mert egyrészt megszabadultam a már-már bálványként tisztelt könyveimtől, ugyanakkor, ha csak néhány ember is, de e könyvek által ismerhették meg a mi hatalmas és szerető Istenünket. Hála legyen Neki érte!”
***************************************************************
A nap gondolata:
Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat amúgy. (Zeller)
******************************************************
Imádság:
Uram! Rólad szeretnék bizonyságot tenni életem minden napján. Adj ebben nyitottságot, ha kell, akkor kreativitást, de nem lehet kevesebb a célom, minthogy minél többen megismerjenek Téged és a Krisztusban kínált bűnbocsánatot, örök életet. Ámen