Hónap: 2014 szeptember

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 20. szombat

***************************************************************

 

Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által. (Ef 2:13)

Valamihez vagy közel vagyunk, vagy távol. Ezen belül is vannak fokozatok, hiszen valamitől lehetünk egy kilométer távolságra, de akár több ezer kilométerre is. Van, amitől egyáltalán nem baj, ha távol vagyunk, s van, amihez szeretnénk közelebb lenni. De ugyanígy van ez emberekkel vagy lelki dolgokkal, sőt Jézus Krisztussal is. Azon is elgondolkodhatunk, hogy távol vagyunk-e Isten népétől vagy egészen közel hozzájuk, azaz közéjük tartozunk? Távol vagyunk-e a bűnbocsánattól és az örök élettől vagy biztosan tudjuk, hogy mindkettő a miénk Krisztusért?

Lélekben az Úrtól távol jövünk e világra, ám nem mindegy, hogy amikor eltávozunk e Földről, akkor milyen messze vagy közel vagyunk Hozzá. Isten az Ő Fiában, Jézusban közel jött hozzánk és célja, hogy minden ember – te is és én is – közel legyünk Hozzá. Ha Jézus már magához vont szeretetével, kegyelmével, onnantól kezdve rajtad múlik, hogy mennyire vagy közel Hozzá. Ezt pedig lemérheted azon, hogy mennyit imádkozol, mennyit olvasod a Bibliát, hogy döntéseid kapcsán kéred-e vezetését, hogy minden utadon gondolsz-e rá… Ne feledd sohasem: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145:18)

***************************************************************

A nap gondolata:

A napfény a növénynek feladatot, erőt ad. Lehetőségeket nyújt s kitölti azt. Életre hív, célokat tűz ki, hozzá segít. Mindezzel szemben semmit sem kíván, csak ezt: élj velem. – Jézusnak is ez ez egy az összes követelése: ÉLJ VELEM! (Ravasz László)

 

******************************************************

Imádság:

Hálás vagyok Uram közelségedért. Köszönöm, hogy Krisztusban egészen közel jöttél hozzám is. Nincs olyan helyzete életemnek, mely Téged messze űzhet. Hálás vagyok azért, hogy Jézusban igent mondtál életemre. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 19. péntek

***************************************************************

 

Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek. (2Kor 7:16)

Én ezt az Igét sokáig nem ismertem. Hiába voltam már évek óta a Bibliát naponta olvasó ember, nem találkoztam vele. Mígnem hívő fiatal ismerősöm két lelki jó barátjának valamilyen alkalomból ezt az Igét írta, és én éppen ott voltam, amikor örvendezve olvasták ezeket a szavakat. Bennem maradt a jelenet is és az Ige is. Mélyen érintett. Ha azt mondja valaki, hogy 2Korinthus 7:16, tudom, hogy ez a mondat van ott megírva: „Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.” Pál ezt azoknak a korinthusiknak írta, akik megbántották. Hogyan tudott mégis bízni bennük, ráadásul minden tekintetben? Úgy, hogy Krisztusban látta a korinthusi gyülekezet tagjait. Nemcsak gyarló énjüket, hanem a Krisztusban megváltott életüket is látta.

Ritka manapság ez a bizalom, mely kicsendül az Igéből. „Ne bízz senkiben, nem fogsz csalódni” – mondta valaki a közelmúltban. Bízzak, vagy ne bízzak másokban? Ám megfordítható ez a kérdés: nézd onnan a dolgokat, hogy te mennyire vagy megbízható? Hányan bízhatnak benned? Minden tekintetben megbízható vagy? Engedd Krisztust naggyá lenni életedben, és minél nagyobbá lesz Ő, te annál megbízhatóbb ember leszel…

***************************************************************

A nap gondolata:

Megnyeri az emberek szívét, aki a magáét adta oda nekik. (Victor János)

******************************************************

Imádság:

Uram! Rád bízom magam, mert magamban nem bízhatom. Ismerem korlátaimat, gyengeségeimet, bűnre való hajlamomat, mi több, elbukásaimat, de ezek ellenére is szeretnék megbízható lenni, akire Te feladatokat bízhatsz, akiben mások megbízhatnak. Munkáld ezt bennem! Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 18. csütörtök

***************************************************************

Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! (1Móz 12:1)

 

Előfordul, hogy az embernek van egy megszokott, talán még kényelmesnek is nevezhető, de mindenképpen bejáratott élete. Vagyis éli az életét jó ideje viszonylag kiszámíthatóan, emberileg tervezhetően. S erre Isten azt mondja: Mást akarok veled, máshol akarlak látni, máshol akarlak használni. Menj! Megmutatom, hogy hová, te csak indulj, bízz bennem! Akinek semmi köze Istenhez, az vagy kényelemszeretetből nem indul el az ismeretlen felé, vagy ha elindul, akkor kalandvágy, a jobb boldogulás reménye vezérli. A hívő ember nem ezért indul, ha otthagyja a biztosat a bizonytalanért. Isten gyermeke akkor és azért indul, mert az Úr küldi, és Neki engedelmeskedve veszi a sátorfáját. Az ilyen hitbeli döntés soha nem könnyű, de mindig áldás van rajta. Nem tudom – mert nem tudhatom – hogy Isten téged akar-e új feladattal megbízni, új helyen látni, ahol még nem látod, mi vár rád, de ha Isten küld valahová, akkor indulj! Ne tétovázz! Ha nem az Úr küld, ne menj sehová! Maradj és tedd a dolgod! Légy engedelmes gyermeke az Úrnak, mint Ábrahám volt. Ne a saját céljaidnak akarj megfelelni, hanem Isten veled való céljait igyekezz betölteni maradéktalanul!

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Krisztus parancsoló Úr. Aki azt mondja: ismerem Őt – annak engedelmeskednie kell Őneki. Őt nem lehet másképpen ismerni, csak hódoló engedelmességgel, parancsainak elfogadásával és az életben való betöltésével.

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Ahol látni akarsz, én ott akarok lenni. Akik közé küldesz, ott akarlak szolgálni. Ez jelenthet maradást, de indulást is. Te mutass utat, légy vezérem és adj engedelmes szívet, hogy elfogadjam velem kapcsolatos akaratodat mindig! Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 17. szerda

***************************************************************

Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét. (2Kor 6:1)

 

Isten kegyelmét nem lehet sem megvenni, sem kiérdemelni. Csak elfogadni szükséges ahhoz, hogy a miénk legyen. Elfogadni hit által. De a kegyelmet nyert bűnös – mint mindazok, akik elfogadták Istennek az Ő Fiában, Krisztusban kínált kegyelmét – nem élhet akárhogyan. Hálából fel kell mutatnunk embertársainknak, hogy mi már nem ugyanazok az emberek vagyunk, mint korábban. Mielőtt ugyanis Krisztust nem ismeri az ember, bűneinek sincs igazán tudatában, de Krisztust befogadva a bűnnel szemben küzdelmet folytató emberekké válunk. Többé nem élhetünk akárhogyan. A helyes életforma az Urat dicsőítő, az Ő tetszésére törekvő élet. Emlékezzünk csak a házasságtörő nő esetére! Mit mond neki Jézus? „Én sem ítéllek el. Eredj el és többé ne vétkezz!” Jézus – egyedül Ő – elítélhetné ezt az asszonyt, de kegyelemben részesíti. Mégsem azt mondja, hogy élj úgy, ahogy eddig. Nem így szól, mert az méltatlan lenne ahhoz a kegyelemhez, amiben részesült. A mi életünkön is meg kell látszódnia az Ige szerint annak, hogy nem hiába kaptuk az Isten kegyelmét. Észreveszik rajtunk ezt embertársaink? Több bennünk a szeretet, könnyebben bocsátunk meg az ellenünk vétkezőknek? Légy hálás az Úrtól kapott kegyelemért és élj ennek megfelelően!

***************************************************************

A nap gondolata:

Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Köszönöm a kegyelmet, melyet nekem is kínálsz. Hitben már elfogadtam, de tudom, hogy ez következményekkel jár életemben. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy sikerül-e úgy élnem, hogy az másokat is Hozzád közel vonzzon és Téged dicsőítsen vagy sem. Segíts engem egy Neked tetsző életfolytatásra! Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 16. kedd

***************************************************************

Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé. (2Kor 5:10)

 

Ha nem vette észre az Adóhivatal, akkor rendben van. Ha megúsztam az ellenőrzést, akkor nincs baj. Ha nem látta senki, akkor meg se történt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok sok emberben élnek. Pedig hatalmas tévedés, amikor az ember ilyenekkel áltatja magát. Van ugyanis Valaki, aki mindent lát. Igen, Isten az. Ahogyan egyik református énekünk fogalmaz: „Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet.” Olyannyira nem lehet elrejteni Isten elől semmit, hogy egyenesen számot is kell adnunk  mindenről: szavainkról éppen úgy, mint a tetteinkről és a mulasztásainkról. Isten ítélőszéke elé kell odaállnunk egyszer. Bűnösök vagyunk, naponta áthágjuk Isten törvényeit, tehát nem túl biztató a gondolat, hogy Isten ítélőszéke elé kell állnunk egykor. Vagy mégis van valami, ami reményt és bizakodást nyújt? Igen, van. Az, hogy Krisztus érdeméért elkerülhető a kárhoztató ítélet. Az Ige azt mondja: Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. (Rm 8:1-2) Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. (Jn 5:24) De ezek az Igék ne könnyelmű és felelőtlen életre sarkalljanak, hanem felelősségteljes és Isten iránti hálás életre.

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.

 

******************************************************

Imádság:

Köszönöm Istenem a Krisztusban kínált és hitben elfogadott áldásaidat. Hálás vagyok azért, hogy noha kárhozatot érdemlek, de Te Jézusért kegyelemben részesítesz és nem megyek ítéletre sem, mert Megváltóm elszenvedte azt helyettem. Ezért odaszánt gyermeked akarok lenni, aki naponta Téged dicsér és Neked él. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 15. hétfő

***************************************************************

 

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4:16)

Külső és belső emberünk: mit takarnak e fogalmak? Az egyik megromlik, a másik megújul. Nos, meglátásom szerint a külső emberünk a testünk, a belső pedig a lelkünk. Az emberi test egy idő után romlásnak indul. Nem részletezném hosszan azokat a folyamatokat, melyek az öregedéshez vezetnek, de minél idősebb vagy, annál inkább érted mire gondolok. Látni kell, hogy manapság mennyire megerősödött a test kultusza: akkor vagy valaki, ha erős, izmos, csinos, súlyfelesleg nélküli ember vagy. Persze tényleg nem baj, ha valaki ilyen, de megkerülhetetlen tény, hogy ez is mulandó. Tudjuk, a testünk a Szentlélek temploma, ezért nem mindegy, hogyan élünk: pusztítjuk-e, romboljuk-e bizonyos szokásokkal, netán az egész életvitelünkkel vagy Isten tisztelete állapítható meg a testünkhöz való viszonyulásunkban is? Ám igen lényeges a belső emberünk megújulására figyelni. Ez kortól független, sőt a testünk állapotától is független kellene, hogy legyen – bár nem egészen az. A lelki megújulás napról napra való lehetőség. Hiszen olvashatjuk az Igét, elmélkedhetünk az olvasottakon, alkalmazhatjuk az életünkre, imádkozhatunk, rendszeresen kereshetjük az Úrral való közösséget. Már csak az a kérdés, hogy élünk-e belső emberünk megújulásának ezzel a felülről kínált lehetőségével? Neked fontosabb a belső embered, mint a külső?

***************************************************************

A nap gondolata:

Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.

******************************************************

Imádság:

Uram! Köszönöm, hogy testestől-lelkestől a Tied lehetek. Köszönöm, hogy jobban figyelhetek a belső emberemre, mely áldásul szolgál a külsőre is. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 14. vasárnap

***************************************************************

Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. (4Mózes 12:1-2)

Olyanok vagyunk, hogy olykor összesúgunk a másik háta mögött. S igen, még családon belül is megtesszük. Persze így van ez a munkahelyen, a falu vagy város közösségében, ahol élünk, és sajnos a gyülekezetben is, melynek tagjai vagyunk. Keressük a másik gyengéit, hogy lefelé húzzuk az illetőt és próbáljuk magunkat jobb színben feltüntetni, ezért „támadásba” lendülünk és mondjuk a magunkét egymásra. Ez történt mai Igénk szerint három testvér között is. Áron és Mirjám kibeszélte Mózest a háta mögött. „De az Úr meghallotta.” – olvashatjuk az Igeszakasz végén. S ez a rövid mondat bennünket is szembesít és elgondolkodtat. Hányszor beszéljük ki a másikat a háta mögött rosszindulattal? Mert őt kevesebbnek, magunkat többnek akarjuk láttatni. Nos, bármit mondunk is egymásról a másik háta mögött, tudjunk róla, hogy az Úr hallja. Az Úr mindent hall és sok minden nem tetszik Neki, amit tőlünk hallanak mások. Soha nem az a feladatunk, hogy valakit „lejárjunk”, kisebbítsünk. Nem méltó ez Isten gyermekeihez. Tudom, lehetetlen nem vétkezni ebben a dologban, mégis törekedjünk arra, hogy ne bántsunk senkit családja, munkája, hite miatt, mert az Úr hallja, amit mondunk…

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Aki neked pletykál, rólad is fog.

******************************************************

Imádság:

Uram! Bocsásd meg, hogy időnként meggondolatlanul beszélek. Főleg mások háta mögött. Add, hogy tudjam zárva tartani a számat, amikor másokat bántanék szavaimmal. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 13. szombat

***************************************************************

 

Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. (4Mózes 12:1-2)

Nem vagyunk egyformák – mondjuk időnként. S ez tényleg számtalan dologban igaz. Nem vagyunk egyformák kinézetünk, jellemünk, tehetségünk, képességeink tekintetében. De még a családon belül is megfigyelhető, hogy mennyire különbözünk egymástól. Akinek több gyermeke van, tudja, hogy igyekezetett egyformán nevelni őket, bizonyos dolgokban mégis hatalmas különbség lehet közöttük. A különbözőség nem jelent gondot addig, amíg irigyek vagy féltékenyek nem leszünk. S bizony ez még Isten gyermekei között is felüti a fejét. Gondoltuk volna, hogy Mózesre irigyek voltak testvérei Áron és Mirjám? Pedig azok voltak és összesúgtak a háta mögött.

Te irigy vagy valakire? Kitől sajnálod, hogy más, esetleg több talentumot kapott, mint te? Hidd el, a másokra való irigységed csak árt neked!  Árt az Istennel való kapcsolatodnak, de embertársaiddal való viszonyodnak is. Ne irigykedj senkire, hiszen Isten értékes teremtménye vagy, akit Isten olyan egyedivé alkotott, mint senki mást. Fogadd el önmagad és az Úrtól kapott személyes feladataidat!

***************************************************************

A nap gondolata:

…amikor meszel a falu, és port törölget a város, jó volna meggondolni nekünk, hogy volna egy másmilyen nagytakarítás is, amit valakinek a családban el kellene kezdeni. Ki kellene nyitni a lelki szennyesek ládáját, akármilyen orrfacsaró bűz árad is belőle. Ki kellene söpörni az emlékek sarkaiban meghúzódó sérelmek pókhálóit. Felmosni a szégyenfoltjainkat, kivasalni az idegek görcseit, melyeket irigy, féltékeny, hiú, kapzsi indulataink bogoztak a lelkünkre, és rányitni az ablakot rejtegetett szenvedélyeinkre. (Zs. Tüdős Klára)

******************************************************

Imádság:

Uram, segíts, hogy helyes döntéseket hozzak. A Te tetszésedet akarom keresni, és nem az emberekét. Jézus nevében. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 12. péntek

***************************************************************

Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! (1Kir 3:9) (Olvasandó az 1Királyok 3:1-15/

 

Az uralkodása kezdetén hallatlan lehetőség előtt álló fiatal király, magától Istentől kap egy bianco-csekket: bármit kér, megkapja. Ti mit kérnétek? Rengeteg ötletünk van, nem? Salamon végiggondolja a dolgot és megtalálja a legtöbbet!

Mert mi is ő? Király. Mire van szüksége egy királynak? Arra, hogy kormányozza a népét. Ahhoz mi kell? Bölcsesség. Hát, akkor, ha bármit lehet, akkor azt kell kérni!

De jó lenne ezt megtanulni! Az ima-kéréseinket. Milyen helyzetben vagyok? Ehhez mi szükséges? Akkor azt kérem Istentől, mert azon lesz áldás. Aztán a többi már ráadás! Salamon is megkapta. Nem az ellenségei életét, nem hosszú életet, nem gazdagságot kért, mégis „bejött” neki mindegyik. Miért? Mert jó volt, helyénvaló volt az „alap-kérés”. Arra volt a legnagyobb szüksége. A posztja betöltéséhez szükséges bölcsességre. Meghatározhatatlanul nagy bőséggel kapott belőle. Erre jött a ráadás. Gazdagság, biztonság, békesség.

Az életet megpróbált, kipróbált Salamon bölcs volt. De figyeljünk csak! Nem azt jegyezte fel, nem az van a Bibliában, amire ő jött rá. Nem. Az Istentől nyert bölcsesség kivonatát hagyta népére, utódaira, szent tekercseket olvasó, hitbeli örököseire. Mireánk is. Azt, amit az Úr bízott rá – átadásra. Mireánk is – átadásra. (Kereskényi Sándor)

 

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Hiszek abban, hogy van egy bölcsesség, mely vezérli az életem, és hogy az életemnek nem kell hasonlítania senki máséhoz, hogy jól érezzem magam, és teljes, sőt sikeres életet éljek. (Ken Wilber)

 

******************************************************

Imádság:

Istenem! Köszönöm Salamon király kérésének magamra vonatkoztatható mozzanatát. Átgondolhatom saját, nem ritkán önző kéréseimet, melyek nincsenek javamra, de a Neked engedelmes szív mindig áldást hordoz. Nem is keveset. Ilyet kérek Tőled, Uram alázatosan. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2014. szeptember 11. csütörtök

***************************************************************

 

Nincs hozzád hasonló, Uram, műveidhez fogható nincsen. (Zsoltárok 86:8)

 

A tegnapi magyarázat arról szólt, hogy nincs Istenhez fogható. A mai igemagyarázat inkább a második felét emeli ki: Isten műveihez sincs fogható. Mindent Isten teremtett. Ebből a tényből kiindulva szemezgethetünk a világ szépségeiből. A hegyek, dombok, folyók, tengerek az Ő teremtményei, az Úr művei. A növények sokasága, sokfélesége szintén Őt dicsérik. Sok ember kedveli a természetet és tölt el olykor órákat benne. Rá lehet csodálkozni Isten iránti hálával a természet gyönyörű voltára. Lássuk meg ezekben is Isten nagyszerű műveit! De az állatvilág ugyanebbe az irányba vihet bennünket. Hányfajta állat létezik? És mindegyiknek meg van a maga jelentősége a nagy egészet tekintve. Rólunk, emberekről nem is szólva, azaz hogy mégis szólnék erről röviden. Minden ember Isten utánozhatatlan alkotása. Olyan, mint te, nincs még egy ezen a világon. Nem is volt és nem is lesz. Teljesen egyedi vagy. Nem tucat termék. Felbecsülhetetlen érték Isten szemében. Tekints így önmagadra, de minden embertársadra is! Igen, a nehezebben kibírható, a nehezebben elhordozható családtagra, szomszédra, gyülekezeti tagra is. Ők is Isten semmihez sem fogható művei…

***************************************************************

A nap gondolata:

Ha tetszik néked a világ, dicsérd Istent érte, s igazítsd szívedet alkotó Mesteréhez, – nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt, amik neked tetszenek. (Augustinus)

******************************************************

Imádság:

Nagy Istenem, ha nézem a világot

Mit alkotott, Te szent, „LEGYEN” szavad

Ha látom én sok millió alkotásod

Kiket vezetsz és táplálsz egymagad

 

A szívem áld, és hála tölti be

Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te…