Hónap: 2014 október

Napi Ige és gondolat

*****

4. október 31. péntek

***************************************************************

 

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4)

 

Volt egy tanárom, aki belénk sulykolta, hogy ne elnézést kérjünk, ha valamit rosszul tettünk, hanem bocsánatot. Mert mi mindig egy elnéző Istent keresünk. Pedig ő szent, bűnt gyűlölő. Azt mondja Igénk: „Ha a bűnöket számon tartod”, – számon tartja! A legkisebb dolgok felett sem néz el. Isten nem olyan, mint egy elnéző nagyapa, akinek ha kicsit hízelgek, olyan jóságos, mindent megbocsát.

Minden bűnnek jogos és igazságos büntetése van. Ezért örömüzenet számunkra, hogy „Nála van a bocsánat”. A bűnre ez az egyetlen megoldás, más nincs! Bármenyire is keresnénk. Ez a bocsánat azonban mérhetetlenül sokba került. Jézus Krisztusnak, az Isten fiának az életébe. Nagyon sok ember Istennel tud mit kezdeni, tudja, hogy van, de Jézus…? Amikor Ő megjelent a földön, Keresztelő János ujja rámutat: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Jézus azért jött, hogy magára vegye a bűneink büntetését. A bűn zsoldja, fizetsége a halál, a kárhozat. Kisebb büntetés nincs!

Hogy meglássuk bűneinket, abban segít a lelkiismeretünk, amely megmutatja, hogy hogyan is állunk. Egy elítélt, amikor megkérdezték, hogy milyen az ellátás a börtönben, azt válaszolta – „Kérem, kívül minden rendben van, a kínzókamra itt van belül.”

Lelkiismeretünk poklától nem szabadulunk meg. Sokan keresnek csillapítást a szórakozásban, italban, munkában. A legolcsóbb fájdalomcsillapító a munka. Lehet, hogy mi is ezt szedjük? Amikor dolgozunk, elterelődik a figyelmünk.

De az egyetlen megoldás Jézus Krisztus. Átéltük-e valaha, hogy minden szenvedése érettünk történt? Álltunk-e egyszer úgy a kereszt alatt, hogy megértettük: bűneim juttatták ide? Amit kezemmel vétkeztem, azért az Ő kezét szögezték át, lábam sok görbe útjáért az Ő lába vérezett, agyam iszonyú gondolataiért volt rajta töviskorona. Az a nyelv, amelyik soha nem mondott álnokságot, az ínyéhez tapadt, amikor kimondta: „szomjúhozom!” Valaha átéltük-e, hogy Nála van a bocsánat?

         Ezt értette meg Luther Márton, és fordult oda teljes életével Megváltójához. Nem a bűnbocsátó cédulákban, nem a szentek közbenjárásában, hanem egyedül Jézus Krisztusban van bocsánat, és vállalva a kiátkozást is, maradt meg Krisztus útján.

Nekünk, ma élő keresztyéneknek is ez az, amit meg kell értenünk, és tovább adnunk. Van bocsánat, Jézus Krisztusért! Olcsóbban nincs! Vagy elfogadjuk ezt, vagy örökre elveszünk. Dönthetünk. (Prókai Árpád)

 

***************************************************************

A nap gondolata:

A kegyelem folyója, mely áthömpölyög ezen a sáros és bűnös földgolyón, az Isten szívéből eredt. (Ecsedy Aladár)

 

******************************************************

Imádság:

Köszönöm Uram a drága kegyelmet, melyet Jézus fizetett meg értem! Hálás vagyok a Te megújító Igédért, mely naponta szól hozzám. Dicsőítelek napról napra és igyekszem Igéd tükrébe belenézni, hogy olyannak lássam önmagam, mint amilyennek Te látsz engem. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

október 30. csütörtök

***************************************************************

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4)

 

Egy asszony nem tudott istentiszteletre elmenni, megkérdezte a templomból hazafelé tartó ismerősét: Miről beszélt a tiszteletes úr? A megkérdezett legyintett egyet a kezével és azt felelte: A bűnnel bajlódott, mint mindig!

Mindig ezzel bajlódunk mi is, mert ez a legkomolyabb baja életünknek. Sokszor azzal küszködünk, milyenek voltak velünk szemben mások, hogy voltak erre vagy arra képesek?  Küszködünk, mert szeretnénk elfelejteni, vagy jóvátenni, amit vétettünk. Hány ember megsértette feleségét, és másnap hozza a csokor virágot, mert úgy gondolja: most már jóvátettem a vétkem! Próbálunk valami olyat tenni, amivel a másikat kiengesztelhetjük, vagy igazolhatjuk magunkat: nem voltam hibás, nem úgy gondoltam!

Rettenetes dolog, amikor már nincs bocsánat. Amikor már elkéstünk egy bocsánatkéréssel. Hány ember gyötrődik ezen egy haláleset után! Jönnek a gyászolók a lelkipásztorhoz és elmondják, hogy elkéstek egy bocsánatkéréssel, vagy éppen nem bocsátottak meg az elhunytnak, amíg élt, és vádolja őket a bűntudat. Olyan is van, hogy időben rájövünk, bocsánatot kell kérnünk valakitől, de ő nem akar megbocsátani. Nem tudja elfelejteni, amit ellene vétettem. (Prókai Árpád)

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

A felébredt lelkiismeretnek megborzadása és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való vonzódás.

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Mennyit bajlódom én is a bűnnel, de köszönöm a Krisztusban kínált bűnbocsánatot. Ebből a kegyelemből élek naponta. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

4. október 29. szerda

***************************************************************

Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. (Galata 2:16)

 

Mi módon vagy igaz Isten előtt? Gondoljuk végig ezt a kérdést. A zsidó emberek, vagyis Isten választott népének tagjai egyszerűen megválaszolták ezt: ha betartod Isten törvényeit. Igaz, nem csupán a tízparancsolatról van szó, hanem a többiről is. A farizeusok és az írástudók, vagyis azok, akik az Úr törvényét naponta buzgón tanulmányozták, azt mondták erre: megtartható. Mindig, mindenkor, tökéletesen. És törekedtek is erre. Megtartható a tízparancsolat és az összes többi is, vagyis az az összesen 613 parancsolat, mely benne van Mózes könyveiben. A farizeusok jó szándékkal keresték és tették sorrendbe a törvényeket és találtak 365 végrehajtandó és 248 tiltó törvényt. Hitük szerint ezeket tökéletesen meg lehet tartani. Tehát, ha megtartod, akkor igaz ember vagy Isten előtt.

Én úgy gondolom, hogy meglehetősen nagy mellényre, alázatnélküliségre van szükség ahhoz, hogy valaki ilyet állítson. Aki ilyet állít, az nem rendelkezik sem istenismerettel, de még önismerettel sem. A hívő ember számára mindkettő nagyon fontos. Kálvin János, a nagy reformátor legfőbb művében az Institucióban írja: „Istenismeret nélkül nincs önismeret, és önismeret nélkül nincs istenismeret.” Ezért meglepő a farizeusok alapgondolata a betartható törvényről. Hiszen ők ismerték Istent, keresték Őt naponta, olvasták, tanulmányozták az Írásokat, mégsem jutottak el a helyes önismeretre. Mert az Urat nem ismerők könnyen mondják, hogy megtarthatóak tökéletesen az Isten parancsolatai. Néhány hete beszélgettem valakivel a tízparancsolatról, s azt mondta az illető, hogy ez róla szól, ő így él, soha át nem hágta ezeket. Szerényen próbáltam rámutatni egyik-másik parancsolat mélyebb értelmére s ekkor már visszavonulót fújt az illető, belátta, hogy azért óvatosabban kell fogalmaznia. Mondtam neki, hogy ott van például a Ne ölj! parancsolat. Erre a legtöbb ember azt mondja: soha nem vétkeztem ily módon. Én két dolgot tudok erre mondani: gondoljunk az abortuszra. Sok meg nem született emberi élet villanhat be nekünk. Csak hazánkban az elmúlt néhány évtizedben több millió abortusz történt. Több millió ember nem született meg, mert gyilkosságot követtek el velük szemben. Isten előtt az abortusz gyilkosság, ne legyen kétségünk felőle. Sokan élnek kínzó lelkiismeret furdalással emiatt – s vannak, akiknek a lelke még ezt is elbírja. Vagy ott van az, hogy szóval is lehet ölni. Ha jól odapörkölünk a másiknak egy adott helyzetben. Lehet szándékosan, lehet akaratlanul, de egy tőrt vágunk a lelkébe – csupán szavakkal. Emberi életek mehetnek tönkre egy-egy nem helyénvaló mondat miatt. Bizony, ilyen mély értelme van Isten egy-egy parancsának, és még messze nem is aknáztuk ki minden üzenetét a Ne ölj! parancsolatának…

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Akaratát bennünk és velünk csak akkor értjük meg, ha az ő megmentő szándékát eredményessé engedjük válni. Más szóval a Krisztussal közösségben élők lelkülete misszionáriusi lelkület. Átveszik Krisztustól a mentő lelkületet, az egész emberiségre kiterjedő mentő szándékát, és a Szentlélek által azon vannak, hogy Krisztus ismert legyen a föld végső határáig. (Nagy József)

******************************************************

Imádság:

Mennyei Atyám, hirdetem, hogy Te vagy a Gondviselőm. Az aggódás, a törtetés, a bosszankodás nem Tőled származik, mert Te mindennel ellátsz, amire szükségem van. Add, kérlek, a kegyelmet, hogy bízni tudjak Benned mindazzal kapcsolatban, ami nyomja a lelkemet. Amikor rám tör a szorongás, az aggódás, add nekem Krisztus békéjét, mely felülmúlja az értelmemet. Köszönöm, hogy megígérted, sosem mész el tőlem, sosem hagysz el. Jézus nevében, Ámen (Cs.M.)

október 28. kedd

***************************************************************

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29)

 

Bomlasztó beszéd sok minden lehet. A pletyka biztosan ilyen. De tegyen bennünket helyre a következő történet ezzel kapcsolatban.

A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott.

– Várj egy percig – intette a Mester. Jó az, amit el akarsz nekünk mondani?
– Nem gondolnám. – jött a válasz.

– Hasznos? – kérdezett újra a Mester.
– Nem, egyáltalán nem az.

– Igaz?
– Nem.
– Hát akkor minek hallgassuk meg?

Időnként hamis, haszontalan, rossz dolgot adunk át egymásnak, tehát bomlasztó a beszédünk. Inkább kevesebbet szóljunk, de az építse embertársainkat!

 

***************************************************************

A nap gondolata:

A beszéd a lélek kapuja, ha kinyílik, elárulja, mi van belül.

******************************************************

Imádság:

Uram! Jól tudod, hogy beszédem olykor kívánni valót hagy maga után. Sőt, egyenesen kimondhatom, hogy bomlaszt. Szégyellem, hogy ilyen is tudok lenni. Bocsáss meg nekem és add, hogy átgondoltabb legyen a beszédem. Ámen

október 27. hétfő

***************************************************************

Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. (Példabeszédek 20:7)

 

Max Lucado írja: „Ma van az első apák napjám édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt… mert mindig elérhető volt. Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment… a jövő biztos volt… úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel… a jó pedig magában hordozza jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és az elégedettség között. Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem van rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most számomra az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban van egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek… és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van.”

S vajon mi, mit hagyunk hátra?

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Egy meggondolatlan szó viszályt szíthat; egy kegyetlen szó összetörhet egy életet. Egy kedves szó enyhítheti a terhet, egy örömteli szó felvidíthatja a napod. Egy jól időzített szó csökkentheti a nyomást, egy szeretetteljes szó gyógyíthat és áldást hozhat.

******************************************************

Imádság:

Uram, csendesítsd el bennem az iramot, mikor megtervezem a következő napomat. Abba akarom hagyni a rohanást, hogy át tudjam adni magam annak, ami a Te csodálatos terved velem. Jézus nevében, Ámen. (Cs.M.)

október 26. vasárnap

***************************************************************

De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük! (4Móz 14:6-9)

 

A Kánaán földjének kikémlelésére kiküldött 12 ember közül 10 azt mondta: lehetetlenség, hogy bemenjünk és birtokba vegyük azt a földet. Erős nép lakja azt, mi gyengék vagyunk hozzájuk képest. Két ember azonban – jelesül Józsué ás Káléb – másképpen beszéltek. Túl láttak saját magukon, gyengeségeiken, korlátaikon. Ők az Úrra néztek. Azt mondták: Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja…

A hitben élők mindent másképp látnak – tartja egy mondás. S tényleg így van. Józsué ás Káléb Istenre függesztett hittel másképpen látta a dolgokat, mint 10 társuk, akik megijedtek és az egész népet elkeserítették. Ők ketten azt látták, hogy az Úr velük van, nincs miért félni.

Testvér! Életedet átformáló nagy döntés előtt állsz, és nem tudod, mit tegyél? Két választásod van:

1. Magadra és körülményeidre tekintesz, és maradsz, ahol vagy. Nem indulsz sehová, mert kevésnek, kicsinek, gyengének érzed magad.
2. Istenre nézel. Elhiszed, hogy Ő veled van mindenütt, amerre csak jársz, és ahová csak küld. Felismerve az Úr akaratát nem lázadsz ellene, hanem bízol Benne, erejében, hatalmában, kegyelmében.

A döntés a tied. A meghátrálás embere vagy? El fogsz veszni. A hit embere vagy? Életet nyersz… (Zsid 10:39)

***************************************************************

A nap gondolata:

Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)

 

******************************************************

Imádság:

Mennyei Atyám, köszönöm hatalmas szeretetedet és hűségedet. Add, hogy meglássam, ha van valaki vagy valami, aki elfoglalja a helyet, ami Neked jár a szívemben. Segíts Szentlelked erejével, hogy Téged, és csak Téged helyezzelek az első helyre. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében kérem ezt Tőled. Ámen (CsM)

október 25. szombat

***************************************************************

 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! (4Móz 14:1-4)

 

Istennek terve van választott népével. Az Úr lehetetlent nem ismerve kivezeti Egyiptomból, a szolgaság házából az övéit, majd átkelnek a Vörös-tengeren száraz lábbal, csodás módon kap eledelt napról napra a nép valamennyi tagja. Ezen felül az Úr kész bevinni őket az általa megígért földre, Kánaánba, hogy letelepedjenek végre. Mózes 12 embert küld, hogy kikémleljék, milyen az a föld, amelyet az Úr ígért nekik. A 12 kém közül 10 elkeseredetten jön vissza: a föld jó, de mi oda nem tudunk bemenni. Nagyobbak, erősebbek nálunk, képtelenség, hogy oda bemenjünk és birtokba vegyük. Erre zúgolódás, elégedetlenség támadt Mózes és Áron ellen. Valójában Isten ellen zúgolódott a nép. S hogy miért? Mert magukra néztek az Úr helyett. Mert emberi tényezőket és körülményeket láttak nagyobbnak Isten hatalmas karjánál. Nem szokott ilyesmi velünk is előfordulni? Értjük tisztán, hogy mi az Isten velünk való terve, de nem Őreá, hanem önmagunkra, másokra és a körülményekre nézünk, és ekkor elkeseredünk: nem fog menni a dolog – gondoljuk. De ezzel az a baj, hogy Isten hatalmát, erejét és velünk való jó tervét, célját vonjuk kétségbe. Ne tegyük! Ez hitetlenség. Ha az Igéből megértetted, hogy mi az Úr akarata, akkor ne kétségeskedj, állj bele, tedd meg, indulj, ahová küld. A hited, az Istennek való engedelmességed kerül ilyenkor mérlegre. Könnyűnek találtatsz, vagy tényleg rá tudod bízni az Úrra dolgaidat?

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel)

 

******************************************************

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy megtartottál szilárd szereteteddel, mikor lábam megcsúszott az élet sípályáján. Segíts, hogy bízzam benne, hogy mindig ott leszel, hogy elkapj. Vigasztalják lelkemet biztató szavaid, mikor aggódni kezdek és elbizonytalanodom. Jézus nevében. Ámen (CsM)

október 24. péntek

***************************************************************

Türelem – 5.

 

¹⁹Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. ²⁰Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. ²¹Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.” ²²Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. ²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. ²⁴Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.²⁵Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. (ApCsel 16:19-25)

 

5. Az üldözés elszenvedésében— Nem használta ki előjogait (római polgárjogát), hogy elkerülje az üldözést. Türelmesen kitartott benne, bár nehéz volt neki. Ezt az is mutatja, hogy a börtönben csak éjfélre jutnak el oda, hogy Istent dicsőítsék. Amikor a szenvedéseink legsötétebb óráit éljük át, kérjük mi is Istent, hogy adja meg nekünk a dicsőítés lelkületét: “Mégis velem van az Örökkévaló! Minden nap elkísér jósága, minden éjjel velem van éneke, imádkozom életem Istenéhez” (Zsolt 42:8, EFO; MBT: 9). Amikor dicsőíteni tudjuk Istent, akkor nagyobbnak tekintjük őt, mint a problémát vagy szenvedést, melyben benne vagyunk. A figyelmünket pedig oda irányítjuk, ahonnan a szabadítást várjuk (Zsolt 121).

Csak olyan dolgok történnek az életünkben, melyekről Isten tud, melyeket ő enged meg, és amelyeket ő felhasznál jellemünk formálásához (Róm 8:28). Ezért ha türelmesen kitartunk mellette, akár társra várunk éppen, akár szenvedést próbálunk átvészelni, vagy a vezetését keresni, annak mindig lesz gyümölcse: „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5:3-5) (Tóth-Simon Károly)

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Minden rossz mögött, mely bennünket ér, valami jó rejtőzik. (Zeller)

 

******************************************************

Imádság:

Jézusom! Milyen keveset vállalok érted. Adj erőt, ha üldöznek hitemért. De azoknak is, akik ezt naponta átélik. Ámen

október 23. csütörtök

***************************************************************

Türelem – 4.

 

¹⁶Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. ¹⁷Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” ¹⁸Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment belőle. (ApCsel 16:16-18)

 

4. Az ellenállás elszenvedésében— Pál türelmes volt egy ideig a hitetlenekkel, ám nem tűrte a végtelenségig, hogy Istent gyalázzák. Türelmes volt a zsidókkal abban, hogy Timóteust rájuk való tekintettel körülmetéltette, Titusz esetében viszont erre nem volt hajlandó (Gal 2:3). Tudta, mikor kell türelmesnek lenni, várni, elfogadni azt, ahol a másik tart, de azt is tudta, hogy mikor kell határozottnak lenni, és kiállni az igazság mellett, amelyre ő már eljutott. Erre pedig akkor is kész volt, amikor tudta, hogy tette üldözést fog maga után vonni. (Tóth-Simon Károly)

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz. (Kroecker)

 

******************************************************

Imádság:

Uram! A szenvedés tanít engem előbbre haladni a türelemben. Köszönöm, ha így tekinthetek saját szenvedéseimre. Nem mindig látom így, de segíts nekem abban, hogy ne felejtsem el ezt az irányát se a szenvedésnek. Ámen

október 22. szerda

***************************************************************

Türelem – 3.

 

 ¹¹Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, ¹²onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. ¹³Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. ¹⁴Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. ¹⁵Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És kérlelt bennünket. (ApCsel 16:11-15)

 

3. A szolgálatban— Bármerre is járt, az apostol az Igét hirdette. Néhány napot ebben a városban töltöttek, de csak szombaton mentek ki arra a helyre, ahol a zsidók imádkozni szoktak (mivel a szombat volt az erre kijelölt nap). Pál megvárta, míg eljön az ideje, hogy kiálljon eléjük. Bármilyen okból is kelljen várnunk, mielőtt saját szolgálatunkat elkezdhetnénk, érdemes türelmesnek lenni. Lehet ez az időszak a felkészülés, a szolgálatra és Istenre való lelki ráhangolódás ideje, ha Istennel töltjük azt (imádsággal, az Igén való elmélkedéssel). (Tóth-Simon Károly)

 

 

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

A keresztények olyan arcokat tudnak vágni, mintha éppen akkor nyeltek volna le egy liter ecetet. Pedig róluk van megírva, hogy az Úr az ő gyönyörűségének folyóvízéből akarja itatni őket.

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Szeretnék türelmesnek bizonyulni a rám bízott szolgálatban. Adj ehhez erőt, hogy ne a kapkodás, a hirtelenkedés jellemezzen. Ámen