október 25. szombat
***************************************************************
Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! (4Móz 14:1-4)
Istennek terve van választott népével. Az Úr lehetetlent nem ismerve kivezeti Egyiptomból, a szolgaság házából az övéit, majd átkelnek a Vörös-tengeren száraz lábbal, csodás módon kap eledelt napról napra a nép valamennyi tagja. Ezen felül az Úr kész bevinni őket az általa megígért földre, Kánaánba, hogy letelepedjenek végre. Mózes 12 embert küld, hogy kikémleljék, milyen az a föld, amelyet az Úr ígért nekik. A 12 kém közül 10 elkeseredetten jön vissza: a föld jó, de mi oda nem tudunk bemenni. Nagyobbak, erősebbek nálunk, képtelenség, hogy oda bemenjünk és birtokba vegyük. Erre zúgolódás, elégedetlenség támadt Mózes és Áron ellen. Valójában Isten ellen zúgolódott a nép. S hogy miért? Mert magukra néztek az Úr helyett. Mert emberi tényezőket és körülményeket láttak nagyobbnak Isten hatalmas karjánál. Nem szokott ilyesmi velünk is előfordulni? Értjük tisztán, hogy mi az Isten velünk való terve, de nem Őreá, hanem önmagunkra, másokra és a körülményekre nézünk, és ekkor elkeseredünk: nem fog menni a dolog – gondoljuk. De ezzel az a baj, hogy Isten hatalmát, erejét és velünk való jó tervét, célját vonjuk kétségbe. Ne tegyük! Ez hitetlenség. Ha az Igéből megértetted, hogy mi az Úr akarata, akkor ne kétségeskedj, állj bele, tedd meg, indulj, ahová küld. A hited, az Istennek való engedelmességed kerül ilyenkor mérlegre. Könnyűnek találtatsz, vagy tényleg rá tudod bízni az Úrra dolgaidat?
***************************************************************
A nap gondolata:
Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel)
******************************************************
Imádság:
Uram, köszönöm, hogy megtartottál szilárd szereteteddel, mikor lábam megcsúszott az élet sípályáján. Segíts, hogy bízzam benne, hogy mindig ott leszel, hogy elkapj. Vigasztalják lelkemet biztató szavaid, mikor aggódni kezdek és elbizonytalanodom. Jézus nevében. Ámen (CsM)