Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 14. szerda
***************************************************************
„…Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18)
Nálunk, reformátusoknál nem szokás, hogy bármilyen jellel, öltözettel hirdetnénk magunkról hitünket, vallásunkat. Nem használjuk olyan értelemben a kereszt szimbólumát, mint a katolikusok, nem hiszünk a tárgyak kiábrázolásában, nincs a homlokunkra írva keresztyén voltunk. Vannak szimbólumok, melyeket használunk: például a csillag a református templomok tetején, a kakas vagy a kehely szimbóluma, de személyes, mindennapi életünkben, nincs általános érvényű megjelenése református voltunknak. Első ránézésre rejtve van, láthatatlan akár a keresztség pecsétje, akár a krisztuskövetés ténye. Második ránézésre azonban, úgy gondolom, látható mindez, pontosabban fogalmazva: jó, ha észrevehető. Egy felnőtt embernek a viselkedésén, szavain, embertársaihoz való viszonyulásán, indulatainak kezelésében, béketűrésének szintjén: igenis jó és kell is, hogy látható formát öltsön: ez az ember megtért, Isten parancsolatai szerint élő ember, aki a megszentelődés útján jár. Azt szoktuk mondani, hogy egy kocsisnál a lova az első, aki észreveszi, hogy a gazdája megtért. Vagyis: megtért, hívő emberként, Krisztus elhívásának pecsétjét magán hordozva másképpen szól, mondatait másképpen fogalmazza meg, máshogyan viszonyul a megbocsátás kérdéséhez.
Testünket, környezetünket szeretjük ideig való, szemet gyönyörködtető ékességekkel díszíteni, hogy lássék rajtunk jó ízlésünk vagy éppen társadalmi hovatartozásunk. Mennyire nagyon be tudjuk csapni egymás érzékeit, hatalmas színészként eljátszva nap mint nap, hogy többek és jobbak vagyunk, mint amit lényegileg rejtünk. Látható és ideig való ékességeink azonban minden esetben elrongyolódnak, megfeslenek, s előbb-utóbb kiütköznek alóluk hamisságaink.
Ezért hív bennünket az ige, hogy inkább fordítsunk figyelmet az Úrtól kapott örökkévaló szépségekre, melyek ékes öltözetként kísérhetnek egy életen át. Inkább öltsük magunkra a könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, és mindezek fölé pedig a szeretetet.
Ékesítsék a mai napodat ezen örökkévaló szépségek, hogy ne csak az emberek, de teremtő Atyád, Istened is jó tetszéssel tekintsen reád! /Gyallai Henrietta/
***************************************************************
A nap gondolata:
Csak az parancsol biztosan, aki megtanult jól engedelmeskedni.
******************************************************
Imádság:
Uram, a mindennapokban oly sok időt pazarlunk megjelenésünkre, múlandó holmikkal cicomázva magunkat. Lelkünk kiábrázolása eszünkbe sem jut, hogy azt is kedvessé tegyük emberek előtt és a te tekinteted előtt. Segíts lelkünk ruhatárát is gazdagítani, nem ideig-óráig való divatokkal, de neked tetsző, örökkévaló ékességekkel. Ámen.