Hónap: 2015 január

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 21. szerda

***************************************************************

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Máté 6:34)

Jézus szavai megpróbálnak helyretenni bennünket, akik sokszor előre aggódunk a holnap, a jövendő kapcsán. De hogy lehet tanácsát megélni a hétköznapjainkban? Íme, Szabó Magda írónő saját élménye ezzel kapcsolatban:

  Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn! Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn! Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van! Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel! Engem erre neveltek.

Neked hasznodra vannak e szavak?

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)

******************************************************

Imádság:

Uram! Köszönöm a mai napot! Ez is ajándék számomra. Segíts, hogy jól éljek azzal, amit kínálsz és rád bízzam minden percét. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 20. kedd

***************************************************************

Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. (2Tim 4:2-3)

Egy történet mai Igénkhez:

  Prédikáció után egy faluból vasvillával kísérték ki az emberek az igehirdetőt. Mikor elvált az emberektől, azt mondta nekik:
– Na, nem baj, hogy kikísértetek, az a fontos, hogy a mag el van vetve és ki fog kelni, ha 25 év múlva is.

E rövid történetnek van néhány tanulsága, mely szorosan kapcsolódik a mai Igéhez:

1. Isten szolgái Isten üzenetét kell hirdessék, nem pedig azt, amit az emberek hallani szeretnének. Ha igehirdető vagy, akkor se embereknek akarj tetszelegni, hanem az elkért és megkapott üzenetet Isten iránti hűséggel add tovább! Bármi lesz is a következménye.
2. Ha rendszeresen hallgatod az Igét, akkor tudod, hogy előfordul az, hogy kemény az Ige, ilyenkor ne az igehirdetőre haragudj, hanem nézz magadba és engedd, hogy az Úr formáljon téged! Ha fáj, akkor is gyógyulásodra lesz hosszabb távon.
3. Ha kemény a szíved, kemény az Ige is számodra és lepattan róla. Nyisd meg szíved az Úr előtt és ne keményítsd meg az Úr szava előtt, hiszen neked szól az, a javadra van, az örök élet felé terelget téged!

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz László)

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Köszönöm, hogy Igéden keresztül szólsz hozzám. Kérlek, szólj akkor is, ha nehéz hallanom, mert tudom, ilyenkor is kegyelem az, hogy el akarsz érni. Munkálkodj bennem naponként! Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 19. hétfő

***************************************************************

Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsoltárok 103:2)

Időnként elfelejtjük az Úr velünk közölt jótéteményeit szerbe-számba venni. Pedig ha elkenődünk, ha lelkileg összezuhanunk, érdemes megtenni. Máskor is, de a mélységekben különösképpen. Segítsen kicsit ebben az alábbi történet:

Ott ültem a vonatsíneken. Vártam. Az egyetlen megoldást. Nem az jött, amire várakoztam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.

 – Mit csinálsz itt?

Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket. Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.

– Ezen a vonalon nem jár vonat.

– Honnan..?

– Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede. Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.

 – Mit?

 – Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?

– Látom.

 – Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere, induljunk mi is!

Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda, ahol összeérnek a sínek.

– Tudom, ne gyötörd magad, tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?

– Semmit.

– Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz! Mit látsz?

– Egy kis virágot, lila szirmokkal, sok kis virágot. Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!

– Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?

– Felhőket, bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik. Most olyan alakja van, mint egy angyalnak. Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!

– Mit érzel most, ebben a pillanatban?

– Boldog vagyok! Boldog vagyok?

– Igen! Itt és most összeértek a sínek.

***************************************************************

A nap gondolata:

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.

******************************************************

Imádság:

Irgalmas Isten! A Hegyi beszédben, így szólsz hozzánk: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. A könnyeink lehetnek kétfélék, bánat- és örömkönnyek. Bánattal teli, ha a keresztre tekintünk, ha Jézus szenvedésében a magunk bűneit is látni véljük. Ő a mi vétkeink miatt szenvedett. Ám látunk-e a kereszten túlra? Örömkönnyeink hullanak-e, ha arra gondolunk, hogy feltámadt és Vele együtt mi is élhetünk, ha Vele szentebbül, szentül élünk?  / M. S. /

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 18. vasárnap

***************************************************************

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Péter 5:7)

Milyen sokszor hisszük, hogy nekünk kell tevékenykedni, ahelyett, hogy engednénk, hogy az Úr munkálkodjon bennünk…

Ma ezt üzeni neked az Úr: „Drága Gyermekem! Erőt küldtem szolgámon keresztül neked a legutóbbi prédikációban. Emlékszel még? Kérlek, beszélgess velem minden nap, akár többször is a nap folyamán. Nekem van rád időm! Szeretnélek ma is megerősíteni! Ismerem gondjaidat, tudom, milyen enervált vagy. Látom, mennyit aggódsz, figyelem, mennyire szeretnél mindent tökéletesen elvégezni. Add át nekem gondjaidat. Én megerősítem kezedet. Erőt adok bele, és te képes leszel folytatni munkádat. Ne sajnáld az imára és bibliaolvasásra fordított időt. Hidd el, az nem időveszteség, hanem időnyereség lesz. Én megáldom idődet is, meg téged is. Bízd rám magad, hisz nagyon szeretlek!”

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Milyen sokszor bízunk egymásban, de kételkedünk Urunkban. Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének. De ó, milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sosem felednénk, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott. (A. B. Simpson)

******************************************************

Imádság:

DRÁGA JÉZUSOM!

 

Egész életem nem elég ahhoz, hogy megköszönjem neked, hogy a földre jöttél ide közénk. Te a tiszta, a bűntelen, aki miattam, értem és helyettem jártad meg a poklot, és ott a Golgotán hagyott Téged magadra Mennyei Atyánk, és támasztott fel.

Köszönöm neked, hogy Te könyörögsz értem az Atyánál, hogy engem és családomat is őrizzen meg ebben a világban. Uram a Te Szentlelkednek életet adó tüze töltse be otthonunkat, és világítson Nálunk örökké. Uram, szívesen látlak nálunk. Maradj itt velünk, és áldd meg és egész életünket. Ámen (S.A.)

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 17. szombat

***************************************************************

„Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izraelnek, és megparancsolta őseiknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” /Zsolt 78,3-7/

 

 

A hit, az Istennek ismerete nem múlt és gyökerek nélkül való személyes érzület, hanem igenis nemzedékekre, sőt: évezredekre visszavezethető tudás, tapasztalat. Izrael fiai nemzedékről nemzedékre adták, adják tovább népük Isten által való vezetettségének történetét, hitük erősségének legnagyobb titka talán ebben rejlik. A családi összetartozásban, a lelki örökségvállalásban.

Vagyis kérhetjük mi, lelkipásztorként, gyülekezetként akár egy istentisztelet keretében is, a keresztelés sákramentuma által is, hogy adott gyermek legyen istenfélő, ha erre otthon semmilyen példát nem lát.

Gyermekként és felnőttként egyaránt sokkal könnyebb úgy észrevenni a gondviselésnek jeleit, ha van valaki, aki rányitja a szemünket. Sokkal könnyebb úgy megérteni a kegyelem gazdagságát, ha van valaki, aki megtapasztalásként mesél róla. Sokkal könnyebb úgy megszólítani a menny Urát, ha van valaki, aki élő hitnek élő példájával megmutatja, megtanítja az imádságot. Sokkal könnyebb úgy elindulni a hitnek útján, ha a családban, előttem már mások, szüleim, nagyszüleim is azon jártak.

Hogy az Isten által megszólított emberek láncolata ne szakadjon meg, hogy a következő nemzedékek is vállalják az Úrnak nevét, rajtad és családodon is múlik. Legyenek rád is igazak a zsoltár szavai: beszéld el te is fiaidnak, a jövő nemzedéknek az Istenbe vetett bizalmadat, hogy ők se feledjék el az Úr nagy tetteit, és megtartsák parancsolatait! /Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

A hit a dolgok legegyszerűbbje – lehet, hogy éppen ezért oly nehéz megmagyarázni.

******************************************************

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy mellettem is voltak és vannak lelki testvérek, akik hitük megtapasztalása által engem is tanítanak, hitemet erősítik. Szeretnék ebben a láncolatban magam is szolgáló tag lenni, gondviselésed gazdagságát élő példaként másokkal megosztani. Kérlek, naponként indíts, ha kényelemből vagy gyávaságból ebben a szolgálatban meglankadnék. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 16. péntek

***************************************************************

„Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izraelnek, és megparancsolta őseiknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” /Zsolt 78,3-7/

Igeversünk a tanulás folyamatát hozza elénk. Amikor egy gyermek jövőjéről beszélünk, hogy vajon mi lesz belőle, mivel fog foglalkozni, mire lesz tehetsége, akkor azt mondják a hozzáértők, hogy mindez két fontos dologtól függ: egyrészt a génektől, hogy mit öröklünk a szülőktől, felmenőktől. Másrészt pedig függ az úgynevezett szocializációs körülményeinktől, hogy mit tanulunk meg, mire tanítanak meg, milyen családba érkezünk, milyen iskolába járunk, milyen emberek között nevelkedünk.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni ebben a folyamatban a család szerepét. Hogy otthon mit tartunk fontosnak megtanítani gyermekünkkel; hogy csak leültetjük-e a gyermeket a televízió, a számítógép elé, azokra bízva a nevelés folyamatát, vagy időt szánunk rá, hogy meséljünk, tanítsunk a gyermeknek családról, ősökről, szokásokról, hagyományokról. Olyan láncolat ez, az ősöknek, az ősöktől örökölt tudásnak láncolata, mely kizárólag rajtunk múlik, hogy életben tartjuk vagy megszakítjuk. Hány ősi mesterség, alapvető tudás veszett már így el, csak ezért, mert már nem volt, aki szükségét érezte volna, hogy megtanulja, vagy mert nem volt már olyan, aki szükségét érezte volna, hogy továbbadja.

A Biblia azt mondja, a hit is egy ilyen ismeret, amely az ősök láncolatában, nemzedékről nemzedékre öröklődhet tovább. Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk… nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek… Sok mindent meg lehet tanítani és tanulni az iskolában, akár hittanórák, hit- és erkölcstan órák keretében, de az otthon látott, hallott példát, a szülők által fontosnak tartott és átadott ismereteket sem pótolni, sem helyettesíteni, sem felülértékelni nem lehet semmilyen intézményben. És hiába teszünk szert újabb és újabb ismeretekre, a könnyebb boldogulás érdekében, vannak olyan évezredes múlttal bíró tudások, ismeretek, melyek sokkalta inkább szükségesek testi-lelki egészségünkhöz, mint bármely gyakorlati tudás, vagy idegen nyelv, szakma elsajátítása… /Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.

******************************************************

Imádság:

Uram, annyi tudásra szert tettem már, mert kellett, mert szükségem volt rá, vagy mert mások úgy gondolták, ezt tudnom kell. Segíts, hogy a legfontosabb tudást, az istenfélelem ismeretét ne halványítsa el bennem semmi; hogy egy életen át tudjak törekedni akaratod tanulására. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 15. csütörtök

***************************************************************

  „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” /Róma 8, 31/

 

 

Gyerekek, fiatalok körében divat, hogy különböző könyveket minél tömörebben, zanzásítva ismerjenek meg, éppen csak a lényegi tartalmát, hogy minél kevesebbet kelljen olvasni. Ilyen letömörített formában egy könyv egészének szépségét megismerni nem lehet, de egy-egy jól kiemelt mondat a lényeget visszaadhatja.

Ha a Bibliáról, mint könyvről beszélünk, akkor az előttünk álló ige egy ilyen lényegi mondat. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Magyarországi Református Egyházunk címerét, ha megnézzük, ezt az igét láthatjuk felírva (Károli-fordítás szerint: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. Egyházunk lényegét, történelmét, múltját, jelenét, jövőjét összegzi, és alapjaiban véve meghatározza ez a mondat.

Úgymond templomos, idős emberektől, bujkálást, háznál titokban tartott vallási összejövetelek, igei alkalmak valóságát megélt emberektől, többektől hallottam, hogy ezt az egyetlen igét szinte memoriterként mondogatták újra és újra börtönben, fogságban, pártirodában, éveken, évtizedeken keresztül: „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Ha valakinek teljesen idegen terület a Bibliának a világa, de szövegéből csak néhány igét szeretnénk a szívére helyezni konkrétan, akkor az egyik biztosan ez legyen.

Ha pedig az élet fontos fordulópontjainál azon tűnődünk, hogy szívünk jókívánságait miképpen tömörítsük bele egy mondatba, akkor hittel élő emberként ez az Ige mindenképpen egy biztos útravaló, hiszen magába sűrít oly sok mindent.

Hiszen hitvallásként mondhatjuk ennek a néhány szónak segítségével, hogy ha a gondviselés Istenének kezében tudjuk életünket, akkor békés és nyugodt szívvel vallhatjuk: nincs, ami ellenünkre lehetne, nincs, ami ártalmával bánthatna. Azt senki nem ígérheti, a Szentírás sem teszi, hogy földi utunkon ne kellene számos leselkedő veszéllyel szembenéznünk, vagy olykor ne érne utol bennünket ilyen-olyan baj. A hívő embernek is ugyanúgy meg kell járnia a sötét völgyeket, mint a napsugaras hegycsúcsokat, a próbákat elkerülnünk nem lehet, ahogy szép lelki énekünk fogalmazza:

„Az élet száz veszély, én lelkem mégse félj,
míg ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
töröld le könnyedet, Jézus szeret!”

Igen, ha biztos fundámentumra építjük életünket, és hitvallásként jegyezzük meg a szavakat: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” – akkor bátor szívvel vallhatjuk: a minden kegyelemnek Istene vezetni fog minden körülmények között!

/Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)

 

******************************************************

Imádság:

Uram, hiszem, hogy eljön az idő, amikor előtted minden térd meghajol és neved gyalázása helyett neved dicsérete tölti be a földet. Erősítsd, kérlek, hitemet, hogy a mában is így lássam életem körülményeit, embereket és próbákat, hogy az örökkévalóság mérlegére téve semmiségek a te szereteteddel szemben. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 14. szerda

***************************************************************

  „…Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18)

 

Nálunk, reformátusoknál nem szokás, hogy bármilyen jellel, öltözettel hirdetnénk magunkról hitünket, vallásunkat. Nem használjuk olyan értelemben a kereszt szimbólumát, mint a katolikusok, nem hiszünk a tárgyak kiábrázolásában, nincs a homlokunkra írva keresztyén voltunk. Vannak szimbólumok, melyeket használunk: például a csillag a református templomok tetején, a kakas vagy a kehely szimbóluma, de személyes, mindennapi életünkben, nincs általános érvényű megjelenése református voltunknak. Első ránézésre rejtve van, láthatatlan akár a keresztség pecsétje, akár a krisztuskövetés ténye. Második ránézésre azonban, úgy gondolom, látható mindez, pontosabban fogalmazva: jó, ha észrevehető. Egy felnőtt embernek a viselkedésén, szavain, embertársaihoz való viszonyulásán, indulatainak kezelésében, béketűrésének szintjén: igenis jó és kell is, hogy látható formát öltsön: ez az ember megtért, Isten parancsolatai szerint élő ember, aki a megszentelődés útján jár. Azt szoktuk mondani, hogy egy kocsisnál a lova az első, aki észreveszi, hogy a gazdája megtért. Vagyis: megtért, hívő emberként, Krisztus elhívásának pecsétjét magán hordozva másképpen szól, mondatait másképpen fogalmazza meg, máshogyan viszonyul a megbocsátás kérdéséhez.

Testünket, környezetünket szeretjük ideig való, szemet gyönyörködtető ékességekkel díszíteni, hogy lássék rajtunk jó ízlésünk vagy éppen társadalmi hovatartozásunk. Mennyire nagyon be tudjuk csapni egymás érzékeit, hatalmas színészként eljátszva nap mint nap, hogy többek és jobbak vagyunk, mint amit lényegileg rejtünk. Látható és ideig való ékességeink azonban minden esetben elrongyolódnak, megfeslenek, s előbb-utóbb kiütköznek alóluk hamisságaink.

Ezért hív bennünket az ige, hogy inkább fordítsunk figyelmet az Úrtól kapott örökkévaló szépségekre, melyek ékes öltözetként kísérhetnek egy életen át. Inkább öltsük magunkra a könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, és mindezek fölé pedig a szeretetet.

Ékesítsék a mai napodat ezen örökkévaló szépségek, hogy ne csak az emberek, de teremtő Atyád, Istened is jó tetszéssel tekintsen reád! /Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Csak az parancsol biztosan, aki megtanult jól engedelmeskedni.

 

******************************************************

Imádság:

Uram, a mindennapokban oly sok időt pazarlunk megjelenésünkre, múlandó holmikkal cicomázva magunkat. Lelkünk kiábrázolása eszünkbe sem jut, hogy azt is kedvessé tegyük emberek előtt és a te tekinteted előtt. Segíts lelkünk ruhatárát is gazdagítani, nem ideig-óráig való divatokkal, de neked tetsző, örökkévaló ékességekkel. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 13. kedd

***************************************************************

„…Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18)

 

Mi emberek vizuális lények vagyunk, sokat adunk a látszatra, a látható dolgokra, a megjelenésre. Sokszor fogalmazunk meg ítéletet csupán egy öltözet, egy megjelenés alapján, és sokszor hisszük azt, hogy valami tetszetős öltözettel elpalástolhatunk lelki, jellembeli hiányosságokat.

Az ige azonban bölcsességre, bölcs látásra int bennünket, annak alapján, hogy Istenünk is, aki a szívek és a vesék vizsgálója, nem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem ami a szívben van. „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” –hangzik a Kisherceg híres mondata, Saint Exupery megfogalmazásában.

Ahogyan egy kisgyermeknél, aki még nem tudja egyértelműen kifejezni, jelezni, ha valami nincsen rendben, ha valami esetleg fáj, a szülőnek a felelőssége, hogy a látható jelekből következtetni tudjon a láthatatlanul meghúzódó okokra. Bölcsesség, értő figyelem, féltő szeretet kell hozzá, hogy ezeket az összefüggéseket észrevegyük. A test látása csak jeleket, tüneteket lát, de a féltő szeretet nem elégszik meg ennyivel, tudja, meg kell keresni a mélyben húzódó okokat is.

Hiszen a belül, rejtve induló okok előbb-utóbb látható, érezhető, megtapasztalható formát öltenek. Igaz ez azokra a bizonyos belső, örökkévaló, lelki értékekre is, előbb-utóbb azok is valamilyen formában megnyilvánulnak, a szem számára is észrevehető formát öltenek.

Amennyiben a hitnek örökkévaló kincsét magadénak vallod, s vállalod a keresztyén – azaz krisztuskövető – nevet, azzal vállalod azt is, hogy bizonyos árulkodó jelekkel, tünetekkel gondolkodásra készteted környezetedet. Mikor kérdezte meg tőled utoljára valaki, hogy mitől lettél ennyire csendesebb? Miért nem morgolódsz annyit mostanában? Hová tűntek a cifra káromkodásaid? Mi történt a lelked mélyén? Észrevette már rajtad valaki is, hogy „hatalomátvétel” zajlott lelked mélyén, hogy Krisztus vette át az irányítást érzéseid, mondataid felett…?

 

/Gyallai Henrietta/

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Csak az beszél biztosan, aki szívesen hallgat.

 

******************************************************

Imádság:

Uram, segíts, hogy az emberek felé türelemmel és bölcsességgel tudjak lenni, ne elégedjek meg a felszínes látszattal. A könnyek mögött ugyanúgy keressem az okot, mint a harsány nevetés mögött, hogy mindenkor felismerjem a segítségre szoruló gyermekedet ugyanúgy, mint a látszat-érdekeket. Ámen.

 

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 12. hétfő

***************************************************************

„…Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán… de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! … Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe.” Józsué 24, 14. 15. 28

 

Úgy gondolom, ma mindannyiunk tapasztalása, hogy családjaink közösségére, összetartozására egyre erőteljesebben kell figyelnünk. Hiába az egyre modernebb utazási lehetőségek, az olcsó repülőjegyek és az igazán gyorsforgalmú autópályák, valahogy időnk és lehetőségünk mégis egyre kevesebb, hogy ezeket a földrajzi távolságokat le tudjuk győzni. És hiába vannak a zsebünkben a mindentudó okostelefonok és internetes lehetőségek, egy unokának a mosolyát, egy gyermeknek az ölelését pótolni nem lehet. Ma, amikor szinte minden magyar családra igaz, hogy valamely része, tagja a szülőföldtől távol szakadva, a világ más pontján keresi a boldogulást és a boldogságot, mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen nehéz még egy ünnepnapon is összehozni a családot, akár csak a legszűkebb értelemben véve is.

Ezért fontos és szükséges, hogy egy családban, egy háznépben legyen összetartó erő, mely óv a szétforgácsolódástól; hogy legyenek együtt, közösen kimondott hitvallások, együtt felvállalt értékek, melyek a következő nemzedékeknek is irányt és utat mutathatnak. Hiszen a gyermekek még vajmi keveset értenek a világból, annak működéséből, ők arra fognak indulni, amerre mi indítjuk őket. Ahol pedig háznépként, családként ki tudják mondani, hogy én és az én házam népe az Urat szolgáljuk, ott van, ami összekössön határokon és generációkon átívelve is. Mert a láthatatlan Istennek szeretete megtanít távolságok dacára is érezhetően szeretni, és az Úrnak félelme megőrizhet az elviselhetetlennek tűnő aggodalmaktól, melyet számos – gyermekét, párját, unokáját messze engedő – emberen látok.

 

Bárhol legyen is otthonunk, lakóhelyünk, tudjunk Józsuéhoz hasonlóan emlékezni, hogy miként áldott meg bennünket is az Úr családként, háznépként; tudjunk hűségesek maradni nevéhez a mindennapok kísértései, kihívásai közepette is, akár idegen körülmények között is; és igyekezzünk családjainkra hitvalló szívvel, egy háznépként vigyázni, egy irányba, az Isten felé haladni.

 

/Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Csak az forog biztosan az emberek között, aki szívesen rejtőzködik.

 

******************************************************

Imádság:

Urunk, sokunk szívében van féltés távolban élő szeretteink felé. De hisszük, hogy a belőled merítkező szeretet a kilométerek számától függetlenül is élő és tapasztalható valóság lehet. Segíts, Urunk, megőrizni háznépeinket, családjainkat a lelki széthullástól, hogy a tőled, közösen kapott áldások összekössenek, egy irányba, feléd vezessenek bennünket. Ámen.