Kálvin János
Kálvin János születésének 500. évfordulóján, a világ reformátussága minden kontinensen és nemzeti egyházban megemlékezéseket tart.
Kálvin 1509. július 10.-én született a Franciaország északi részén található Noyonban. Apja jogtanácsos, anyja tekintélyes családból származó szép és kegyes asszony. Apja először teológiára szerette volna küldeni fiát, de végül is egy egyházvezetéssel kapcsolatos konfliktus miatt megváltoztatja döntését, és inkább jogi tanulmányokra küldi Orléansba, ahol 1531-ben fejezi be tanulmányait. Párizsba visszatérve, teológiát és görög nyelvet tanul, s kitűnő humanistává válik. Megtéréséről nem sokat tudunk, ő maga erről nem sokat beszélt. Tudjuk azonban, hogy egy évnyitói beszéd miatt, amely reformátori tartalmazott, el kellett hagynia Párizst (1533). Bujdosni kényszerül. Hazájában barátainál, majd külföldön talál menedéket.
1535-ben üldözés tör ki a reformáció hívei ellen azzal a váddal, hogy az üldözöttek anabaptista szellemű rendbontók, ellenségei a jó erkölcsnek, valamint a társadalmi rendnek. Kálvin nem hallgatta tovább a vádakat, s 1535-ben, Bázelben, megírja fő művét (Institutio Religionis Christianae – A keresztyén vallás rendszere), amely kitűnően összefoglalja a reformáció tanait. Könyve által egyszerre nagy ismeretségre tesz szert. A könyv kiadásakor valószínű már nem tartózkodott Bázelben, de mikor vissza szeretne térni, kénytelen Genfen keresztül haladni egy háború miatt. Igaz, Genfben csak egy éjszakát szeretett volna tölteni, de amikor Farel tudomást szerez ottlétéről, megkéri, hogy maradjon és folytassa a reformáció munkáját. Kálvin tiltakozik, de végül is enged Farel unszolásának, bár szeretett volna nyugodt, tudományos, irodalmi munkát folytatni. Genfben szigorú fegyelmet vezet be, amivel a nép, de a vezetők körében is elégedetlenséget váltott ki. A nép laza erkölcse nem akarta elfogadni Kálvin szigorú fegyelmét, így mihelyst alkalmat láttak arra, hogy eltávolítsák az ifjú reformátort, nem késlekedtek cselekedni. Így Farellel együtt el kellett hagyniuk a várost.
Kálvin Strasburgba megy, ahol tanít, prédikál, hatalmas szellemi munkát fejt ki, kollokviumon vesz részt, megismerkedik Bucerrel és Melanchtonnal, megnősül, de kisfiát, s utána feleségét hamar elveszíti. Közben Genfben a feszültségek kiéleződnek, a város majdnem visszatér a római katolikus egyház kebelébe. Kálvin ekkor tollat ragad, válaszol a bíboros levelére, s a genfieket rábírja arra, hogy megmaradjanak a reformáció mellett. Ekkor Kálvint Genf visszahívja, mire először ő nem szándékszik visszatérni, de végül is elfogadja a meghívást, s újjászervezi az egyházi életet. 1541. november 20-án elfogadtatja a városi tanáccsal az Ordonnances ecclesiastiques-ot, mely szerint egy konzisztórium vezeti az egyház ügyeit, melynek tagjai a város lelkipásztorai, tizenkét tisztes korú férfi, akiket a városi tanács választ. A konzisztórium hetenként ülésezett, ügyelt a rendre, erkölcsre, s városi tanács a fegyelmezésbe nem szólhatott bele. Szabályozta a családi és szociális életet egyaránt, az ifjúság oktatására katekizmust írt. Így a lehetőségekhez képest a genfieket Isten népévé formálta. 1564. május 27.-én halt meg lelki nyugalomban.
Kálvin bűnvalló imája:
“Úr Isten, Örökkévaló és Mindenható Atyánk! Íme, egybegyűltünk itt, és a szentek egyességében, az angyalok és idvezült lelkek társaságában trónusod elé visszük áldozatunkat. Megvalljuk és megismerjük szent Felséged előtt, hogy szegény bűnösök vagyunk, bűnben fogantatva hajlandók minden rosszra, és soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet. Mikor ezt cselekedjük, igazságos ítéletedből romlást és kárhozatot vonunk magunkra. Mindazáltal, Uram, bánjuk, hogy téged megbotránkoztattunk, s kárhoztatjuk magunkat és bűneinket, igaz bűnbánattal kérve, hogy a te kegyelmed jöjjön segítségül minékünk. Alázattal kérünk, szerető, irgalmas Atyánk, hogy könyörülj rajtunk. Töröld el bűneinket, növeld és sokasítsd meg rajtunk napról napra Szentlelked ajándékait, hogy igaz bűnbánatunk teremje a megtérés gyümölcseit, amelyek kedvesek teelőtted. Vallást teszünk azért a te színed előtt, hogy egyszülött Fiadba, a mi Urunk Jézus Krisztusba vetjük egyedül hitünket és reménységünket, bizonyosak lévén afelől, hogy hit által részeseivé lehetünk a te benne kijelentett kegyelmednek, melyet adj meg nekünk itt és az örökkévalóságban, az ő nevéért. Ámen.”
Az évforduló kapcsán elsősorban a kálvini reformáció jelentőségét szeretnénk majd bemutatni.
Meggyőződésünk, hogy a kálvini hagyaték sokféleképpen hat ma is, így az emlékévek során nem elég csak Kálvin János életével foglalkozni, be kívánjuk mutatni, hogy e csendes, visszahúzódó ember hite, munkássága milyen közvetlen és döntő hatással volt világára, az európai, az amerikai történelemre és a magyarság sorsára.
Szeretnénk rávilágítani a kálvini örökség aktualitásaira is.
Meggyőződésünk, hogy mostani világunkból sem hiányozhat a szív és értelem páratlan egyensúlya, az élet értelmét kereső szenvedélyes, de mindig józan reformátori törekvés.
[blockquote]…én Istennek irántam mutatott kegyelme és jósága szerint szorgalmasan fáradoztam azon, hogy az Ő igéjét úgy egyházi beszédeimben, mint irataimban eredeti tisztaságában és szeplőtlenül hirdessem és az Ő szent írását híven magyarázzam. Kálvin János (1509-1564)[/blockquote]