Tiszavasvári Református Egyházközség

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 23. péntek

***************************************************************

Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled… /1Móz 32,13/

 

Ezt az igét egyetlen szóban tudnám összefoglalni: ígéret. Emberi kapcsolatainkban hányszor figyelmezetjük egymást kimondott, elhangzott ígéreteinkre ugyanezekkel a szavakkal: hiszen te mondtad… De hát megígérted, de hát azt mondtad, hogy… Talán még esküt is fűztél a szavadhoz; talán még fogadkoztál is, úgy ígérted… Ezek mögött pedig sokszor ott húzódik a csalódottság érzete, a számonkérés hangneme – hiszen te mondtad, mégsem úgy lett…

Lehet azonban más töltettel is kimondani ugyanezeket a szavakat, biztonságérzettel, – tudattal: hiszen te mondtad… És én a te szavadra indultam, tettem, építettem, mert bíztam és mind a mai napig bízom a szavad erejében és hitelességében. Mert ha te mondod, az számomra megbízható. Nagy áldás, ha állnak mellettünk ilyen emberek, kiknek szava baj vagy kétely esetén támasz és iránymutatás lehet. És még nagyobb áldás, ha az Úrnak szavára ilyen bizalommal, kétségeskedés nélkül tudunk indulni, hiszen te mondtad…

A Bibliában Jákób ajkáról hangzik a mondat, imádság formájában, Isten felé. Úton van testvére, Ézsau felé, akitől évekkel ezelőtt csalással szerezte meg az apai áldást, és akinek a haragja elől menekülnie kellett. Most pedig nem tudja, hogy mi vár rá: Ézsau béküléssel vagy haraggal fogadja-e. Kétségek és félelmek között csak egyetlen dolgot tud: Istennek volt egy ígérete arra vonatkozóan, hogy megőrzi, megáldja és megsokasítja őt. Most pedig, a bizonytalannal szembenézve keresi a biztosat, és ezt nem másban találja meg, mint Isten ígéreteiben.

Lehet így imádkoznunk, könyörögnünk, kiáltanunk nekünk is! Bizonytalan utakon, ismeretlennel szembenézve legyen bátorságunk emlékezni, emlékeztetni önmagunkat Isten ígéreteire! Hiszen ő megmondta: „íme, én veletek vagyok, minden napon, a világ végezetéig!”    /Gyallai Henrietta/

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Isten csak akkor ábrándít ki, – de akkor mindig kiábrándít – mikor megvan a lehetősége annak -, hogy álmainknál szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. (Ravasz László)

 

******************************************************

Imádság:

Uram, annyi utamon vezetett már gondviselésed, amikor az ismeretlennel szemben csak szavad biztatott. Tudom, hogy számos kérdésben kell még majd döntenem, kérlek, ne hagyjon el Lelked világossága, hogy lépéseimet ígéreted vezesse. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 22. csütörtök

***************************************************************

Majd szólt a tanítványaihoz is: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. (Lk 16,1-9)

A példázatbeli hamis sáfár két legyet ütött egy csapásra. Az adósságok egy részének jóváírásával egyrészt, tudatosan, barátokat szerzett magának, másrészt, ezzel együtt embereket húzott ki a bajból. Hiszen az adósok vele együtt buktak volna le. Egészen a börtönig. Jézus megint csak azt mondja; tanuljunk tőlük! Ezt is tanuljuk meg! Szerezzünk magunknak barátokat úgy, hogy egyúttal kimentjük őket a bajból. A legnagyobb bajból. A börtönből. Megkötözött állapotukból, bűneik börtönéből. Menj oda egy adósodhoz! Tartozik neked egy bocsánatkéréssel. Mert rosszat tett neked valamikor. Mert megsértett. Kárt okozott, becsapott. Menj oda hozzá és engedd el a teljes tartozást. Mondd el neki, hogy olyan dolgot tett, ami nem kedves Isten előtt, de mivel te magad bocsánatot kaptál tőle ezernyi más vétkedért, elengeded néki a tartozást.

Barátot szerzel magadnak, ráadásul (és ez a fontosabb) megmented a számonkéréstől. Mert Isten kegyelméből elkezd gondolkodni ezen az érthetetlen dolgon. Aztán úgy dönt, másokkal már nem teszi meg azt, amit veled szemben követett el. Jó útra tér. Talán az egyetlen ÚT-ra. Arra, amelyiken te is jársz. És mindez azért, mert elengedtél egy tartozást. És ezzel megmentetted. Jakab levelében olvassuk: „… aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.”  Hamis sáfár voltál és lélekmentő lett belőled… (Kereskényi Sándor)

***************************************************************

A nap gondolata:

„Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem, akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni.” (Hamvas Béla)

 

******************************************************

Imádság:

Köszönöm Istenem, a fiadban kínált másmilyen életet, hogy Benne az életet és az utat egyszerre találtam meg! Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 21. szerda

***************************************************************

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Máté 6:34)

Jézus szavai megpróbálnak helyretenni bennünket, akik sokszor előre aggódunk a holnap, a jövendő kapcsán. De hogy lehet tanácsát megélni a hétköznapjainkban? Íme, Szabó Magda írónő saját élménye ezzel kapcsolatban:

  Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn! Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn! Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van! Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel! Engem erre neveltek.

Neked hasznodra vannak e szavak?

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)

******************************************************

Imádság:

Uram! Köszönöm a mai napot! Ez is ajándék számomra. Segíts, hogy jól éljek azzal, amit kínálsz és rád bízzam minden percét. Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 20. kedd

***************************************************************

Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. (2Tim 4:2-3)

Egy történet mai Igénkhez:

  Prédikáció után egy faluból vasvillával kísérték ki az emberek az igehirdetőt. Mikor elvált az emberektől, azt mondta nekik:
– Na, nem baj, hogy kikísértetek, az a fontos, hogy a mag el van vetve és ki fog kelni, ha 25 év múlva is.

E rövid történetnek van néhány tanulsága, mely szorosan kapcsolódik a mai Igéhez:

1. Isten szolgái Isten üzenetét kell hirdessék, nem pedig azt, amit az emberek hallani szeretnének. Ha igehirdető vagy, akkor se embereknek akarj tetszelegni, hanem az elkért és megkapott üzenetet Isten iránti hűséggel add tovább! Bármi lesz is a következménye.
2. Ha rendszeresen hallgatod az Igét, akkor tudod, hogy előfordul az, hogy kemény az Ige, ilyenkor ne az igehirdetőre haragudj, hanem nézz magadba és engedd, hogy az Úr formáljon téged! Ha fáj, akkor is gyógyulásodra lesz hosszabb távon.
3. Ha kemény a szíved, kemény az Ige is számodra és lepattan róla. Nyisd meg szíved az Úr előtt és ne keményítsd meg az Úr szava előtt, hiszen neked szól az, a javadra van, az örök élet felé terelget téged!

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz László)

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Köszönöm, hogy Igéden keresztül szólsz hozzám. Kérlek, szólj akkor is, ha nehéz hallanom, mert tudom, ilyenkor is kegyelem az, hogy el akarsz érni. Munkálkodj bennem naponként! Ámen

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 19. hétfő

***************************************************************

Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsoltárok 103:2)

Időnként elfelejtjük az Úr velünk közölt jótéteményeit szerbe-számba venni. Pedig ha elkenődünk, ha lelkileg összezuhanunk, érdemes megtenni. Máskor is, de a mélységekben különösképpen. Segítsen kicsit ebben az alábbi történet:

Ott ültem a vonatsíneken. Vártam. Az egyetlen megoldást. Nem az jött, amire várakoztam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.

 – Mit csinálsz itt?

Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket. Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.

– Ezen a vonalon nem jár vonat.

– Honnan..?

– Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede. Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.

 – Mit?

 – Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?

– Látom.

 – Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere, induljunk mi is!

Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda, ahol összeérnek a sínek.

– Tudom, ne gyötörd magad, tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?

– Semmit.

– Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz! Mit látsz?

– Egy kis virágot, lila szirmokkal, sok kis virágot. Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!

– Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?

– Felhőket, bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik. Most olyan alakja van, mint egy angyalnak. Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!

– Mit érzel most, ebben a pillanatban?

– Boldog vagyok! Boldog vagyok?

– Igen! Itt és most összeértek a sínek.

***************************************************************

A nap gondolata:

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.

******************************************************

Imádság:

Irgalmas Isten! A Hegyi beszédben, így szólsz hozzánk: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. A könnyeink lehetnek kétfélék, bánat- és örömkönnyek. Bánattal teli, ha a keresztre tekintünk, ha Jézus szenvedésében a magunk bűneit is látni véljük. Ő a mi vétkeink miatt szenvedett. Ám látunk-e a kereszten túlra? Örömkönnyeink hullanak-e, ha arra gondolunk, hogy feltámadt és Vele együtt mi is élhetünk, ha Vele szentebbül, szentül élünk?  / M. S. /

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 18. vasárnap

***************************************************************

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Péter 5:7)

Milyen sokszor hisszük, hogy nekünk kell tevékenykedni, ahelyett, hogy engednénk, hogy az Úr munkálkodjon bennünk…

Ma ezt üzeni neked az Úr: „Drága Gyermekem! Erőt küldtem szolgámon keresztül neked a legutóbbi prédikációban. Emlékszel még? Kérlek, beszélgess velem minden nap, akár többször is a nap folyamán. Nekem van rád időm! Szeretnélek ma is megerősíteni! Ismerem gondjaidat, tudom, milyen enervált vagy. Látom, mennyit aggódsz, figyelem, mennyire szeretnél mindent tökéletesen elvégezni. Add át nekem gondjaidat. Én megerősítem kezedet. Erőt adok bele, és te képes leszel folytatni munkádat. Ne sajnáld az imára és bibliaolvasásra fordított időt. Hidd el, az nem időveszteség, hanem időnyereség lesz. Én megáldom idődet is, meg téged is. Bízd rám magad, hisz nagyon szeretlek!”

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Milyen sokszor bízunk egymásban, de kételkedünk Urunkban. Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének. De ó, milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sosem felednénk, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott. (A. B. Simpson)

******************************************************

Imádság:

DRÁGA JÉZUSOM!

 

Egész életem nem elég ahhoz, hogy megköszönjem neked, hogy a földre jöttél ide közénk. Te a tiszta, a bűntelen, aki miattam, értem és helyettem jártad meg a poklot, és ott a Golgotán hagyott Téged magadra Mennyei Atyánk, és támasztott fel.

Köszönöm neked, hogy Te könyörögsz értem az Atyánál, hogy engem és családomat is őrizzen meg ebben a világban. Uram a Te Szentlelkednek életet adó tüze töltse be otthonunkat, és világítson Nálunk örökké. Uram, szívesen látlak nálunk. Maradj itt velünk, és áldd meg és egész életünket. Ámen (S.A.)

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 17. szombat

***************************************************************

„Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izraelnek, és megparancsolta őseiknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” /Zsolt 78,3-7/

 

 

A hit, az Istennek ismerete nem múlt és gyökerek nélkül való személyes érzület, hanem igenis nemzedékekre, sőt: évezredekre visszavezethető tudás, tapasztalat. Izrael fiai nemzedékről nemzedékre adták, adják tovább népük Isten által való vezetettségének történetét, hitük erősségének legnagyobb titka talán ebben rejlik. A családi összetartozásban, a lelki örökségvállalásban.

Vagyis kérhetjük mi, lelkipásztorként, gyülekezetként akár egy istentisztelet keretében is, a keresztelés sákramentuma által is, hogy adott gyermek legyen istenfélő, ha erre otthon semmilyen példát nem lát.

Gyermekként és felnőttként egyaránt sokkal könnyebb úgy észrevenni a gondviselésnek jeleit, ha van valaki, aki rányitja a szemünket. Sokkal könnyebb úgy megérteni a kegyelem gazdagságát, ha van valaki, aki megtapasztalásként mesél róla. Sokkal könnyebb úgy megszólítani a menny Urát, ha van valaki, aki élő hitnek élő példájával megmutatja, megtanítja az imádságot. Sokkal könnyebb úgy elindulni a hitnek útján, ha a családban, előttem már mások, szüleim, nagyszüleim is azon jártak.

Hogy az Isten által megszólított emberek láncolata ne szakadjon meg, hogy a következő nemzedékek is vállalják az Úrnak nevét, rajtad és családodon is múlik. Legyenek rád is igazak a zsoltár szavai: beszéld el te is fiaidnak, a jövő nemzedéknek az Istenbe vetett bizalmadat, hogy ők se feledjék el az Úr nagy tetteit, és megtartsák parancsolatait! /Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

A hit a dolgok legegyszerűbbje – lehet, hogy éppen ezért oly nehéz megmagyarázni.

******************************************************

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy mellettem is voltak és vannak lelki testvérek, akik hitük megtapasztalása által engem is tanítanak, hitemet erősítik. Szeretnék ebben a láncolatban magam is szolgáló tag lenni, gondviselésed gazdagságát élő példaként másokkal megosztani. Kérlek, naponként indíts, ha kényelemből vagy gyávaságból ebben a szolgálatban meglankadnék. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 16. péntek

***************************************************************

„Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izraelnek, és megparancsolta őseiknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” /Zsolt 78,3-7/

Igeversünk a tanulás folyamatát hozza elénk. Amikor egy gyermek jövőjéről beszélünk, hogy vajon mi lesz belőle, mivel fog foglalkozni, mire lesz tehetsége, akkor azt mondják a hozzáértők, hogy mindez két fontos dologtól függ: egyrészt a génektől, hogy mit öröklünk a szülőktől, felmenőktől. Másrészt pedig függ az úgynevezett szocializációs körülményeinktől, hogy mit tanulunk meg, mire tanítanak meg, milyen családba érkezünk, milyen iskolába járunk, milyen emberek között nevelkedünk.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni ebben a folyamatban a család szerepét. Hogy otthon mit tartunk fontosnak megtanítani gyermekünkkel; hogy csak leültetjük-e a gyermeket a televízió, a számítógép elé, azokra bízva a nevelés folyamatát, vagy időt szánunk rá, hogy meséljünk, tanítsunk a gyermeknek családról, ősökről, szokásokról, hagyományokról. Olyan láncolat ez, az ősöknek, az ősöktől örökölt tudásnak láncolata, mely kizárólag rajtunk múlik, hogy életben tartjuk vagy megszakítjuk. Hány ősi mesterség, alapvető tudás veszett már így el, csak ezért, mert már nem volt, aki szükségét érezte volna, hogy megtanulja, vagy mert nem volt már olyan, aki szükségét érezte volna, hogy továbbadja.

A Biblia azt mondja, a hit is egy ilyen ismeret, amely az ősök láncolatában, nemzedékről nemzedékre öröklődhet tovább. Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk… nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek… Sok mindent meg lehet tanítani és tanulni az iskolában, akár hittanórák, hit- és erkölcstan órák keretében, de az otthon látott, hallott példát, a szülők által fontosnak tartott és átadott ismereteket sem pótolni, sem helyettesíteni, sem felülértékelni nem lehet semmilyen intézményben. És hiába teszünk szert újabb és újabb ismeretekre, a könnyebb boldogulás érdekében, vannak olyan évezredes múlttal bíró tudások, ismeretek, melyek sokkalta inkább szükségesek testi-lelki egészségünkhöz, mint bármely gyakorlati tudás, vagy idegen nyelv, szakma elsajátítása… /Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.

******************************************************

Imádság:

Uram, annyi tudásra szert tettem már, mert kellett, mert szükségem volt rá, vagy mert mások úgy gondolták, ezt tudnom kell. Segíts, hogy a legfontosabb tudást, az istenfélelem ismeretét ne halványítsa el bennem semmi; hogy egy életen át tudjak törekedni akaratod tanulására. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 15. csütörtök

***************************************************************

  „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” /Róma 8, 31/

 

 

Gyerekek, fiatalok körében divat, hogy különböző könyveket minél tömörebben, zanzásítva ismerjenek meg, éppen csak a lényegi tartalmát, hogy minél kevesebbet kelljen olvasni. Ilyen letömörített formában egy könyv egészének szépségét megismerni nem lehet, de egy-egy jól kiemelt mondat a lényeget visszaadhatja.

Ha a Bibliáról, mint könyvről beszélünk, akkor az előttünk álló ige egy ilyen lényegi mondat. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Magyarországi Református Egyházunk címerét, ha megnézzük, ezt az igét láthatjuk felírva (Károli-fordítás szerint: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. Egyházunk lényegét, történelmét, múltját, jelenét, jövőjét összegzi, és alapjaiban véve meghatározza ez a mondat.

Úgymond templomos, idős emberektől, bujkálást, háznál titokban tartott vallási összejövetelek, igei alkalmak valóságát megélt emberektől, többektől hallottam, hogy ezt az egyetlen igét szinte memoriterként mondogatták újra és újra börtönben, fogságban, pártirodában, éveken, évtizedeken keresztül: „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Ha valakinek teljesen idegen terület a Bibliának a világa, de szövegéből csak néhány igét szeretnénk a szívére helyezni konkrétan, akkor az egyik biztosan ez legyen.

Ha pedig az élet fontos fordulópontjainál azon tűnődünk, hogy szívünk jókívánságait miképpen tömörítsük bele egy mondatba, akkor hittel élő emberként ez az Ige mindenképpen egy biztos útravaló, hiszen magába sűrít oly sok mindent.

Hiszen hitvallásként mondhatjuk ennek a néhány szónak segítségével, hogy ha a gondviselés Istenének kezében tudjuk életünket, akkor békés és nyugodt szívvel vallhatjuk: nincs, ami ellenünkre lehetne, nincs, ami ártalmával bánthatna. Azt senki nem ígérheti, a Szentírás sem teszi, hogy földi utunkon ne kellene számos leselkedő veszéllyel szembenéznünk, vagy olykor ne érne utol bennünket ilyen-olyan baj. A hívő embernek is ugyanúgy meg kell járnia a sötét völgyeket, mint a napsugaras hegycsúcsokat, a próbákat elkerülnünk nem lehet, ahogy szép lelki énekünk fogalmazza:

„Az élet száz veszély, én lelkem mégse félj,
míg ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
töröld le könnyedet, Jézus szeret!”

Igen, ha biztos fundámentumra építjük életünket, és hitvallásként jegyezzük meg a szavakat: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” – akkor bátor szívvel vallhatjuk: a minden kegyelemnek Istene vezetni fog minden körülmények között!

/Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)

 

******************************************************

Imádság:

Uram, hiszem, hogy eljön az idő, amikor előtted minden térd meghajol és neved gyalázása helyett neved dicsérete tölti be a földet. Erősítsd, kérlek, hitemet, hogy a mában is így lássam életem körülményeit, embereket és próbákat, hogy az örökkévalóság mérlegére téve semmiségek a te szereteteddel szemben. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 14. szerda

***************************************************************

  „…Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18)

 

Nálunk, reformátusoknál nem szokás, hogy bármilyen jellel, öltözettel hirdetnénk magunkról hitünket, vallásunkat. Nem használjuk olyan értelemben a kereszt szimbólumát, mint a katolikusok, nem hiszünk a tárgyak kiábrázolásában, nincs a homlokunkra írva keresztyén voltunk. Vannak szimbólumok, melyeket használunk: például a csillag a református templomok tetején, a kakas vagy a kehely szimbóluma, de személyes, mindennapi életünkben, nincs általános érvényű megjelenése református voltunknak. Első ránézésre rejtve van, láthatatlan akár a keresztség pecsétje, akár a krisztuskövetés ténye. Második ránézésre azonban, úgy gondolom, látható mindez, pontosabban fogalmazva: jó, ha észrevehető. Egy felnőtt embernek a viselkedésén, szavain, embertársaihoz való viszonyulásán, indulatainak kezelésében, béketűrésének szintjén: igenis jó és kell is, hogy látható formát öltsön: ez az ember megtért, Isten parancsolatai szerint élő ember, aki a megszentelődés útján jár. Azt szoktuk mondani, hogy egy kocsisnál a lova az első, aki észreveszi, hogy a gazdája megtért. Vagyis: megtért, hívő emberként, Krisztus elhívásának pecsétjét magán hordozva másképpen szól, mondatait másképpen fogalmazza meg, máshogyan viszonyul a megbocsátás kérdéséhez.

Testünket, környezetünket szeretjük ideig való, szemet gyönyörködtető ékességekkel díszíteni, hogy lássék rajtunk jó ízlésünk vagy éppen társadalmi hovatartozásunk. Mennyire nagyon be tudjuk csapni egymás érzékeit, hatalmas színészként eljátszva nap mint nap, hogy többek és jobbak vagyunk, mint amit lényegileg rejtünk. Látható és ideig való ékességeink azonban minden esetben elrongyolódnak, megfeslenek, s előbb-utóbb kiütköznek alóluk hamisságaink.

Ezért hív bennünket az ige, hogy inkább fordítsunk figyelmet az Úrtól kapott örökkévaló szépségekre, melyek ékes öltözetként kísérhetnek egy életen át. Inkább öltsük magunkra a könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, és mindezek fölé pedig a szeretetet.

Ékesítsék a mai napodat ezen örökkévaló szépségek, hogy ne csak az emberek, de teremtő Atyád, Istened is jó tetszéssel tekintsen reád! /Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Csak az parancsol biztosan, aki megtanult jól engedelmeskedni.

 

******************************************************

Imádság:

Uram, a mindennapokban oly sok időt pazarlunk megjelenésünkre, múlandó holmikkal cicomázva magunkat. Lelkünk kiábrázolása eszünkbe sem jut, hogy azt is kedvessé tegyük emberek előtt és a te tekinteted előtt. Segíts lelkünk ruhatárát is gazdagítani, nem ideig-óráig való divatokkal, de neked tetsző, örökkévaló ékességekkel. Ámen.