Tiszavasvári Református Egyházközség

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 13. kedd

***************************************************************

„…Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18)

 

Mi emberek vizuális lények vagyunk, sokat adunk a látszatra, a látható dolgokra, a megjelenésre. Sokszor fogalmazunk meg ítéletet csupán egy öltözet, egy megjelenés alapján, és sokszor hisszük azt, hogy valami tetszetős öltözettel elpalástolhatunk lelki, jellembeli hiányosságokat.

Az ige azonban bölcsességre, bölcs látásra int bennünket, annak alapján, hogy Istenünk is, aki a szívek és a vesék vizsgálója, nem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem ami a szívben van. „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” –hangzik a Kisherceg híres mondata, Saint Exupery megfogalmazásában.

Ahogyan egy kisgyermeknél, aki még nem tudja egyértelműen kifejezni, jelezni, ha valami nincsen rendben, ha valami esetleg fáj, a szülőnek a felelőssége, hogy a látható jelekből következtetni tudjon a láthatatlanul meghúzódó okokra. Bölcsesség, értő figyelem, féltő szeretet kell hozzá, hogy ezeket az összefüggéseket észrevegyük. A test látása csak jeleket, tüneteket lát, de a féltő szeretet nem elégszik meg ennyivel, tudja, meg kell keresni a mélyben húzódó okokat is.

Hiszen a belül, rejtve induló okok előbb-utóbb látható, érezhető, megtapasztalható formát öltenek. Igaz ez azokra a bizonyos belső, örökkévaló, lelki értékekre is, előbb-utóbb azok is valamilyen formában megnyilvánulnak, a szem számára is észrevehető formát öltenek.

Amennyiben a hitnek örökkévaló kincsét magadénak vallod, s vállalod a keresztyén – azaz krisztuskövető – nevet, azzal vállalod azt is, hogy bizonyos árulkodó jelekkel, tünetekkel gondolkodásra készteted környezetedet. Mikor kérdezte meg tőled utoljára valaki, hogy mitől lettél ennyire csendesebb? Miért nem morgolódsz annyit mostanában? Hová tűntek a cifra káromkodásaid? Mi történt a lelked mélyén? Észrevette már rajtad valaki is, hogy „hatalomátvétel” zajlott lelked mélyén, hogy Krisztus vette át az irányítást érzéseid, mondataid felett…?

 

/Gyallai Henrietta/

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Csak az beszél biztosan, aki szívesen hallgat.

 

******************************************************

Imádság:

Uram, segíts, hogy az emberek felé türelemmel és bölcsességgel tudjak lenni, ne elégedjek meg a felszínes látszattal. A könnyek mögött ugyanúgy keressem az okot, mint a harsány nevetés mögött, hogy mindenkor felismerjem a segítségre szoruló gyermekedet ugyanúgy, mint a látszat-érdekeket. Ámen.

 

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 12. hétfő

***************************************************************

„…Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán… de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! … Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe.” Józsué 24, 14. 15. 28

 

Úgy gondolom, ma mindannyiunk tapasztalása, hogy családjaink közösségére, összetartozására egyre erőteljesebben kell figyelnünk. Hiába az egyre modernebb utazási lehetőségek, az olcsó repülőjegyek és az igazán gyorsforgalmú autópályák, valahogy időnk és lehetőségünk mégis egyre kevesebb, hogy ezeket a földrajzi távolságokat le tudjuk győzni. És hiába vannak a zsebünkben a mindentudó okostelefonok és internetes lehetőségek, egy unokának a mosolyát, egy gyermeknek az ölelését pótolni nem lehet. Ma, amikor szinte minden magyar családra igaz, hogy valamely része, tagja a szülőföldtől távol szakadva, a világ más pontján keresi a boldogulást és a boldogságot, mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen nehéz még egy ünnepnapon is összehozni a családot, akár csak a legszűkebb értelemben véve is.

Ezért fontos és szükséges, hogy egy családban, egy háznépben legyen összetartó erő, mely óv a szétforgácsolódástól; hogy legyenek együtt, közösen kimondott hitvallások, együtt felvállalt értékek, melyek a következő nemzedékeknek is irányt és utat mutathatnak. Hiszen a gyermekek még vajmi keveset értenek a világból, annak működéséből, ők arra fognak indulni, amerre mi indítjuk őket. Ahol pedig háznépként, családként ki tudják mondani, hogy én és az én házam népe az Urat szolgáljuk, ott van, ami összekössön határokon és generációkon átívelve is. Mert a láthatatlan Istennek szeretete megtanít távolságok dacára is érezhetően szeretni, és az Úrnak félelme megőrizhet az elviselhetetlennek tűnő aggodalmaktól, melyet számos – gyermekét, párját, unokáját messze engedő – emberen látok.

 

Bárhol legyen is otthonunk, lakóhelyünk, tudjunk Józsuéhoz hasonlóan emlékezni, hogy miként áldott meg bennünket is az Úr családként, háznépként; tudjunk hűségesek maradni nevéhez a mindennapok kísértései, kihívásai közepette is, akár idegen körülmények között is; és igyekezzünk családjainkra hitvalló szívvel, egy háznépként vigyázni, egy irányba, az Isten felé haladni.

 

/Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Csak az forog biztosan az emberek között, aki szívesen rejtőzködik.

 

******************************************************

Imádság:

Urunk, sokunk szívében van féltés távolban élő szeretteink felé. De hisszük, hogy a belőled merítkező szeretet a kilométerek számától függetlenül is élő és tapasztalható valóság lehet. Segíts, Urunk, megőrizni háznépeinket, családjainkat a lelki széthullástól, hogy a tőled, közösen kapott áldások összekössenek, egy irányba, feléd vezessenek bennünket. Ámen.

Szeretettel hívunk mindenkit a következő alkalmainkra:

 

2015.január 13.kedd: 17.30: istentisztelet, melyet énekkari próba követ

2015.január 15. csütörtök: 17.30: Filmklub

2015.január 18. vasárnap: 10.30: istentisztelet a templomban

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 11. vasárnap

***************************************************************

 

„…Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán… de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” … Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe. Józsué 24, 14. 15. 28

 

Mai világunk nyitott határaink egyik következménye, hogy családjaink – bár egy „háznépnek” számítanak – sokszor több ezer kilométernyi távolságokra kénytelenek élni egymástól.

A fenti sorok az Ószövetség egyik legismertebb hitvallását hozzák elénk, melyet Józsué, mint családfő, és mint Izrael egészének vezetője fogalmaz meg: én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!

Nagyon fontos történelmi helyzetben hangoztak el ezek a szavak. A negyvenéves pusztai vándorlást követően, Mózes szolgálatának és életének ideje lejárt, az ígéret földjére már nem ő vezette be a népet, hanem fiatalabb szolgatársa, Józsué. Józsué pedig, amikor ott állt a határon, háta mögött a kérdésekkel, kételyekkel, reményekkel teli néppel, szemei előtt pedig Kánaán földje, az ígéret földje, az Úrtól ezt a biztatást kapta: „megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled az Úr, a te Istened, mindenütt, amerre csak jársz”. Amikor pedig sikeresen elfoglalták Kánaán földjét, a harc nem ért véget. Sőt, ekkor jöttek a mindennapok harcai, küzdelmei: ellenállni az idegen népek idegen isteneinek, megőrizni az egy Istennel szembeni hűséget. Ebben a helyzetben áll Józsué a nép elé, a sikemi országgyűlésen, felidézi az Úrnak hatalmas tetteit, miképpen teremtette meg a világot, miképpen hívta életre őket is, miképpen vezette a népet, a családokat az ígéret földjéig. Inti a népet az állandó veszélyre, az Istentől való elfordulás, a hitetlenség, a bálványimádás, a szétszakadás veszélyére, de bátorítja őket: az Urat féljétek! És elmondja, ha máshogyan is tennétek, ha inkább a környező világ istentagadó életét akarjátok is követni: én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!

És aztán a gyülekezet háromszor is megfogadta: mi az Urat akarjuk szolgálni! Így kötöttek szövetséget az Úrral, majd bocsátotta el Józsué a népet, mindenkit a maga lakóhelyére. Nagy-nagy távolságokra éltek egymástól, ritkán és nehezen tudtak háznépként, családként találkozni, akárcsak ma családjaink. De a nagy távolságok ellenére is összekötötte őket az Isten szeretete, és ő általa, egymás szeretete és tisztelete. Ezek azok a láthatatlan szövetségek és kötelékek, melyek megőriznek bennünket szeretteink körében, bárhol is járunk a világban… /Gyallai Henrietta/

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Addig sohase lépj az emberek elé, míg előbb nem láttad Isten arcát. (Steinberger)

 

******************************************************

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy előtted a földrajzi távolságok is más mértékkel méretnek, mint emberként nézve. Nekem is szükségem van naponként az emlékezésre, hogy a mögöttem álló utat mindig tisztán lássam. Távolban élő szeretteimet, kérlek, hordozd kegyelmeddel. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 10. szombat

***************************************************************

 

„Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: így áldjátok meg Izrael fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” /4Móz 6,22-26/

 

 

Ez az ősi áldás nem csak ezt kívánja: áldjon meg téged az Úr! Ennek a mondatnak a folytatását is jól véssük gondolatainkba: őrizzen meg téged! Nem elég az áldást venni és elfogadni, abban meg is kell maradni, meg is kell benne őriztetni. Minden közösségünkre igaz: őriznünk kell! Vigyáznunk kell családi kapcsolatainkra, amikor annyi széthulló családot látunk magunk körül. Őrizni kell nemzetünk szeretetét, amikor annyian keresnek és találnak távol boldogulást, boldogságot. És igen, őrizni, vigyázni kell az anyaszentegyházhoz való hűséget is. Sokan vannak, akik egy keresztség, esküvő alkalmával áldást kérnek családjuk, gyermekeik életére, de aztán elfordulnak az áldást adó és kínáló kéztől. Nem őriztetnek meg a kegyelem közösségeiben.

Ne csak öncélúan és egyoldalúan élvezd ajándékba kapott közösségeid áldását, légy ezeknek hűséggel szolgáló tagjává, hogy az Úr segítségével meg is őriztess ezekben a kötelékekben! /Gyallai Henrietta/

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre. (Széchenyi István)

******************************************************

Imádság:

 

Uram, kezembe adtad ajándékként családomat, nemzetemet, egyházamat, melyek áldásaikkal mind megtartanak, megtarthatnak engem. Tudom, hogy rajtam is múlik, hogy el ne veszítsem őket, áldásaik ki ne hulljanak kezemből. Segíts, Uram, hogy hűséggel megőriztessem bennük! Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 9. péntek

***************************************************************

 

„Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: így áldjátok meg Izrael fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” /4Móz 6,22-26/

 

 

Az „ároni áldásként” ismert sorok a legősibb és legismertebb áldást hozzák elénk a Bibliából, melyet istentiszteletek végeztével gyakorta használunk. Olyan ez az ige a Szentírásban, mint egy gyökér: talajt, alapot, irányt mutat, erőt, biztonságot sugároz. Egyénileg is, de sokkal inkább közösségbe vonja az embert, hiszen Izrael fiait népként szólítja meg, a nép egésze számára közvetíti az Isten áldását. Isten mindig így tekint ránk: nem magányos harcosként, aki a hitét partizánakcióban éli meg, hanem közösségekbe plántál bennünket. Családba, nemzetbe, gyülekezetbe, anyaszentegyházba – melynek mindnek élvezhetjük áldásait, és egyenként hallhatjuk szolgálatra hívó szavát. Fontos, hogy az ember ezeket a kötelékeket ápolja, zsinórmértékként szem előtt tartsa őket. Azért, hogy ne vesszen bele a határok nélküli embertömeg masszájába, amit globalizációként kergetünk; a hitetlenséget dicsőítő pogány divatok kísértésébe. Fontos, hogy legyen identitása – mai, divatos szóval élve. Hogy emlékezni tudjon az ősök hitére, hogy ápolni tudja az örökségül kapott hagyományokat, hogy ne csak általánosságban mondja: tartozom valahová, hanem biztos, fix, lelki tájékozódási pontokként tudja meghatározni, gyermekkorától fogva: itt van az én helyem. Hogy vallhassa: ide született. Hogy egyházának tagjaként egy életen keresztül megtapasztalhassa, mekkora erőforrást jelent együtt magasztalni az Urat, együtt könyörögni a kegyelemért. Ahogyan a szép hitvallást hittanos gyermekeinkkel meg szoktuk tanulni, és aztán egy életen keresztül öntudattal jó vallani és jó visszahallani: „Én református magyar vagyok, amíg élek, az maradok, megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig vallom.”

 

/Gyallai Henrietta/

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcnak, vereségnek, újrakezdésnek is.  Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig  párnázott úton rejtve maradnak. / Popper Péter /

******************************************************

Imádság:

 

Uram, köszönöm, hogy lélekben jól körül tudom határolni önmagam, kétely nélkül vallhatom, hogy mely közösségeimet kaptam kezedből. Minden közösségemhez kaptam tőled megtartó gyökereket, védelmező határokat. Áldásaikért légy áldott! Ámen.

 

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 8. csütörtök

***************************************************************

„Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amitaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől… Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre… Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!” (Jónás 1,1.4.15)

 

 

Vezessen bármerre életünk útja, legyenek bármilyen terveik, mennyivel biztosabb, biztatóbb úgy elindulni, hogy nem az Istennel szemben ágálok. Családjainkra is sajnos általánosan igaz ez az Istennel szembeni ágálás, már az elindulásnál. Amikor jónási daccal, rendíthetetlen akarattal kimondják: nem kell egyházi esküvő, sőt, esküvő sem, gyermek számára nem kell keresztelő – minek, csak papír, csak halott szokás úgyis – mintha csak Jónás próféta kifogásait hallanánk. Inkább a cethal bűzös gyomra… Mennyivel biztosabb az az indulás, ahol igenis kimondják: nekünk fontos Isten szava, mi vele akarunk járni, mi vele akarunk tervezni, nem akarjuk kihagyni őt terveinkből, sem gyermekünk életéből.

Jónás, bár próféta volt, az Úr elhívott szolgája, szolgálatra szentelt élettel, mégis inkább kereste a mellékvágányokat, hogyan tudna „melléjárni” a szolgálatnak, balga módon abban bízva, hogy ezzel akadályozhatja az isteni szó megvalósulását.

Ma is rengeteg életről el lehet ezt mondani: melléjárnak Isten akaratának. Csak az ő szavát ne hallják, csak az ő parancsait ne kelljen megcselekedni, csak szabadságukat meg ne kelljen nyirbálni holmi isteni akarat miatt… Melléjárnak a gyermekek Isten akaratának, melléjárnak a templomnak születésüktől kezdve – mert ez a szokás, mert erre nevelik őket, így indítják el őket. Melléjárnak Isten akaratának a házasságok is, mellékvágányokon, sokszor nyílegyenesen Isten akaratával szemben – mert így kényelmesebbnek tűnik. Általánossá vált a világban Jónás lelkülete: bárhova el, bármilyen úton menjünk is, bármilyen mélyre süllyedjünk is: hajó mélyére, vagy cethal bűzös gyomrába – csak Istent meg ne halljuk.

 

Hogy érzed, mersz személyes ellenpélda lenni? Szembe menni – no, nem az Isten útjával, de a világot uraló lelkülettel? Jöhetnek és jönni is fognak a mai napodba is mélységek, más utakra csábító, kényelmesebbet ígérő kísértések, de a jónási engedetlenséggel szemben hallgass az engedelmesség lelkületére! A Mindenható áldásai várnak – nem a mellékutakon, hanem az engedelmesség ösvényein! /Gyallai Henrietta/

***************************************************************

A nap gondolata:

Érezni az érintést…. Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk, csakhogy érezzük egymást…

******************************************************

Imádság:

 

Uram, te látod, hogy az én életemnek is milyen mellékvágányai voltak már, melyek annyi szépséget sem tartogattak, mint egy cethal gyomra. Mégis a kívánság, a kíváncsiság, az emberi hívás, a veled szemben való dac, az akaratoddal szembeni gyávaság oda vezettek. Köszönöm, hogy megkerestél, hogy kivezettél, hogy újra gyermekedhez méltó utakra állítottad lábam. Ámen.

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 7. szerda

***************************************************************

„Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amitaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől… Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre… Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!” (Jónás 1,1.4.15)

 

Jónás az a híres, hírhedt próféta, akit az Úr el akart küldeni a bűnös városba, Ninivébe, hogy prédikáljon romlottságuk ellen. Jónás azonban másik hajóra szállt, el akart menekülni az Úr elöl. Engedetlensége miatt azonban az Úr vihart bocsátott a hajóra, melynek legénysége, hogy megmeneküljön az Úr haragja elől, a tengerbe vetette a prófétát. Jónás egy cethal gyomrában töltött három nap után mégiscsak Ninivében köt ki. Prédikál a bűnös városnak, majd kényelmesen elhelyezkedik egy bokor alatt a várostól kis távolságra, hogy onnan nézhesse végig Ninive pusztulását – mint egy mai, modern, jól felkészült katasztrófaturista. Ahol baj van, pusztulás van, azt látni kell. Amikor azonban a város megtér, az Úr pedig megkönyörül a város lakóin, Jónás vitába száll az Úr Istennel: mi az, hogy nem pusztította el őket…

Jónásnak is, nekünk is saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, hogy Istennek tervét nem írhatja felül semmiféle emberi ügyeskedés, kifogás, engedetlenség. Hiába dacol a próféta, hiába ódzkodik a célállomással szemben, hiába menekül Isten szava elől és az elhívásában szóló Ninive városa helyett éppen az ellenkező irányba indul el: Istennek terve így is utoléri. Utoléri a viharban hánykolódó hajó mélyében; utoléri a cethal gyomrában; utoléri a bűnös városban, Ninivében is; utolérte a hűs árnyékot adó bokor tövében. Hiába menekül újra meg újra, hiába leleményes és emberileg talán érthető is a viselkedése – az Istennek terve felülírhatatlan. Mert ez a terv mindannyiunknak szól, és mert mindenek felett áll.

Mennyivel biztosabb lenne minden utunk, ha ezzel a tudattal tennénk meg az első lépést: Isten terve felülírhatatlan! Ha ezt a tervet tudnánk házasságkötéseink mögött, ha gyermekeinket az emberi féltés mellett ennek az isteni tervnek tudatában is engednénk útjaikra, ha egyszerűen csak a mai napodat ennek fényében gondolnád át: Isten biztos kézzel vezet! Ne ügyeskedj ellene! /Gyallai Henrietta/

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Adni kell, adni, mindent odaadni, munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást, jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget, melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek.  Szeretetet adni – adni, s érte semmit sem kívánni! ”  (Kalkuttai Teréz Anya)

******************************************************

Imádság:

 

Uram, te bölcsességgel elrendelted e világ rendjét teremtése hajnalán. S tudom, e rendben nekem is helyet szabtál, irányt mutattál. Segíts, hogy céljaimat a te rendeden belül keressem. Ámen.

 

 

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 6. kedd

***************************************************************

 

Van-e békességed?

 

„A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.” (Gal 5,24) „Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.” (Péld 16,32) Elmondhatja-e valaki magáról, hogy ő sosem indulatos, sohasem bosszankodik? Ha már azt hinnénk, hogy sokat haladtunk előre ezen a területen, akkor biztosan kapunk egy próbát, ami könnyen lehet, hogy bebizonyítja, van még mit fejlődnünk. De akik a Krisztuséi, azok győzni tudnak. Olyan jó, hogy van ennek logikus magyarázata is, értelemmel is beláthatjuk, hogy lehet győzni. Talán mindannyiunk életében vannak olyan emberek vagy gyerekek, akik különösen képesek arra, hogy felbosszantsanak bennünket. Hálás vagyok az Úrnak, hogy meg tudtam érteni ezt. Sokszor elbuktam ezen a téren, és sajnos még ma is elbukom néha. Valaki nagyon ért hozzá, hogyan bosszantson fel. Egyik ilyen alkalommal, amikor éppen azon volt, hogy hergeljen, azt találtam neki mondani teljes lelki nyugalommal, hogy bármit mond, úgysem tud felbosszantani. Éreztem, hogy velem van az Úr, békességet, nyugodtságot adott. Ezt érezhette meg ő is, mert csoda történt. Ez a mondat olyan volt, mintha egy bombából kihúznák a gyutacsot. Nem volt értelme tovább ingerelnie. Abba is hagyta. Az volt a célja, hogy felbosszantson. Ha sikerül neki, győzött is. Talán azért értettem meg ezt olyan nehezen, mert nem emlékszem rá, hogy én ilyen lettem volna. Nem emlékszem, hogy bosszantani vagy hergelni akartam volna szándékosan bárkit. Talán ő sem tudatosan teszi, hanem ösztönösen. Az alkalmazott módszer mindenesetre hatott. Ajánlom mindenkinek, hogy Isten segítségével próbálja ki. (Prókai Árpád)

***************************************************************

A nap gondolata:

Minél több szeretet ajándékozunk, annál gazdagabbak leszünk.”  (Adrienne von Speyer)

******************************************************

Imádság:

Türelmes ÚR!  Taníts türelemre engem is, kérlek!  Ne fizessek a rosszért rosszal. Ne a szemet szemért elvet kövessem, hanem a parázsgyűjtéssel foglalatoskodjak. Hadd lehessek a TE segedelmeddel,  a jóért jót és a rosszért is jót cselekvők tanítvánnyá  lenni! (M. S.)

Napi Ige és gondolat

*****

2015. január 5. hétfő

***************************************************************

Félix 2.
„Mikor pedig ő (Pál) igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged.” (Ap.Csel. 24,25)
Félixnek ma is sok követője van. Emberek hatásokat kapnak, de elhessegetik azokat. „Ma még nem! Először hadd élvezzem ki ifjúságomat, hadd szerezzem meg ezt vagy azt.” Ahelyett, hogy megragadnánk az alkalmakat, elmulasztjuk azokat. – Félix intő példa marad minden időkben. Nem kelt ő ki hevesen az igazság ellen, de nem is engedte azt közel magához. Mindenféle meggondolásai és kifogásai voltak. De nem is volt könnyű Félixnek, hogy keresztyén legyen. Istennél azonban minden lehetséges és a Jézusban való hit minden akadályon áttör. A meg nem tért ember a keresztyénségben mindig valami megvalósíthatatlant lát. – Milyen sok emberhez lép oda Jézus legalább egyszer életükben, de hagyják őt továbbmenni.
(Prókai Árpád)
***************************************************************

A nap gondolata:

Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.  (Margarete  Seemann)

******************************************************

Imádság:

Kegyelmes Isten!  Amikor úton járok és ezt a közlekedési táblát látom: stop, megállok. És amikor Te szólnál hozzám és azt mondanád: „ne tovább ezen az úton!” Vajon megállnék? És amikor Te szólsz hozzám: „állj!” akkor megállok? Taníts és vezess engem! Ámen / M. S. /